Év vége van. Ilyenkor rendszeresen megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk mindarra, ami az elmúlt tizenkét hónapban történt. Az évzáró bejegyzésemben én is ezt teszem: gyors összefoglalóban rohanok végig a 2016. év jurylife kalandjain és tekintek ki a következő időszak várakozásaira. A szövegben sok hivatkozást fogtok találni, amelyek segítségével könnyedén eljuthattok az eredeti bejegyzésekhez, ha részletesen szeretnétek velem együtt visszaemlékezni ezekre az eseményekre.

Képes összefoglaló 2016-ról
Februárban két alkalommal tartottunk továbbképzéseket versenyrendezőknek és versenybíróknak. A megújult Versenyrendező Bizottság aktívan kapcsolódott be a Versenybíró Bizottsággal közös programba, amely során rekord létszám, 140 szakember vett részt a képzésen, hogy naprakész információkkal vértezze fel magát a 2016. évi vitorlásszezonra. A tavalyi külföldi tanulmányaim miatti kihagyás után újra az előadók csapatát erősítettem, és azt tűztem ki célul, hogy gyakorlati példákkal támogatva segítsem a versenyszervezőket és versenyrendezőket abban, hogy jó versenykiírásokat és versenyutasításokat írjanak az eseményekre.
Idén elég korán, már február végén vízre szálltam az olimpiai Laser osztályok Európa-bajnokságán, Gran Canarián. Az olimpia évében a verseny még több nemzetnek válogatóként szerepelt, ezért folyamatos kiélezett küzdelmeket láthattunk mind a vízen, mind pedig a parton. Végül inkább erős szeles körülmények között szinte az összes futamot megrendezték, így mindenki számára bőven adódott lehetőség, hogy bizonyítsa legjobb képességeit.
A hazai szezonindítás előtt folytattuk még az elméleti alapok megerősítését. Márciusban az egyesületem, a Balatonfüredi Yacht Club versenyzőinek felkészülését támogattam két előadással, ahol a kezdők megismerkedhettek a versenyszabályok alapjaival, a haladók pedig néhány bonyolultabb szituációval csemegézhettek. Az érdeklődő fiatalok sok kérdéssel készültek, az érintett témák pedig minden bizonnyal hatékonyan segítették fejlődésüket. Nemcsak a gyerekek számára fontosak a versenyszabályok, a felnőttek között is sokan versenyeznek. A Magyar Vitorlás Szövetség téli előadássorozatának utolsó állomásán Fluck Bencével tartottunk közös estet, ahol két órában bemutattunk egy teljes versenyt az előkészületektől a díjkiosztóig úgy, ahogy egy versenyrendező és a versenybíró látja azt. Amellett, hogy némi bepillantást nyújtottunk saját tevékenységünkbe, sok hasznos tanáccsal láttuk el a résztvevőket. A Magyar Szörf Szövetséggel több évre nyúlnak vissza közös projektjeink: idén áprilisban versenyrendezői gyorstalpaló képzést tartottunk a hazai szörfösöknek Utassy Lodival. Az elméleti tudást az újdonsült versenyrendezők aztán a szezon szörfversenyein szerzett gyakorlat során mélyíthették el. Júniusban végre én is eljutottam a Magyar Bajnokság egyik fordulójára, ahol rengeteget tanultunk közösen egymástól.
Számomra a hazai szezon április végén indult be, amikor két, egy helyszínen zajló verseny óvási bizottságát vezettem egyszerre: a J/24 és a Melges24 osztályok Flottabajnokságára és a Tolnay Kálmán László Emlékversenyre ugyanazt a csapatot kérték fel a versenybírói feladatok ellátására. Május elejére sikeresen befejeztem a diplomatervemet, így nyugodtan utazhattam el az olimpiai Finn osztály Világbajnokságára. A tavaly novemberi új-zélandi túra után ezzel egyhuzamban másodjára ért a megtiszteltetés, hogy tagja lehettem a Gold Cup versenybíróságának. A verseny néhány nemzetnek még olimpiai válogató esemény volt, ezért éles óvási helyzeteket kellett megoldanunk. Más szempontból is mérföldkő volt az esemény: itt teszteltük először gyakorlatban a támogató személyekhez kapcsolódó új szabályokat, amelyek 2017. január 1-jén lépnek hatályba.
Az egyetemi záróvizsgámra való felkészülés közben két hazai hétvégi verseny rendezésére kértek fel: a Dragon osztály Németh István Emlékversenyét, majd a One Design osztályok kerekedi ODT fordulóját vezettem. Előbbi gyenge szélben ugyan, de sikeresen, jó csatákat tartogatva zajlott, utóbbin viszont a viszontagságos időjárás miatt sajnos nem tudtunk futamot teljesíteni. Fekete hétvége volt ez a balatoni vitorlázásban: a Dragon OB-n négy nap alatt egyetlen futamot sem tudtak megrendezni… Lelkes, fiatalos csapat fogadott mindkét hétvégén, sokat készültünk és a csopaki alkalommal is nagyon vártuk, hogy bizonyíthassunk, de az időjárás ezúttal nem volt partner. Június második hetében Angliába utaztam aztán, hogy a 2012. évi Nyári Olimpiai Játékok helyszínén, Weymouthban csatlakozzak az ottani Világkupa versenybíróságába. Fantasztikus élmény volt Santander után újra együtt látni mind a tíz olimpiai osztályt. Több különböző versenyterületen gyártották a futamokat, mi pedig a lehető legjobb tudásunkkal döntöttünk a tárgyalásokon, hiszen a versenyzőknek ez volt az utolsó nagy találkozás a riói játékok előtt. A hetet az utolsó nap koronázta meg, amikor az éremfutamok végre a tervezett időbeosztásnak megfelelően valósultak meg, így a lehető legtöbb versenyszámot tudtak élőben közvetíteni a YouTube-on. A záróvizsgám miatt rövid időre elvonultam tanulni, de aztán az MVM Laser Flottabajnokságon és a korábban már említett szörf versenyen vezettem újra az óvási bizottságokat. Az MVM Sportegyesülettel már öt éve tart a szoros együttműködésünk, ezen a versenyen szoktuk megünnepelni a sikeres versenyrendezéseik évfordulóit is. Egy hét múlva, újra az MVM SE szervezésében a legkisebbek között találtam magam: az Optimist osztály évközi ranglistaversenyén újra az óvási bizottság elnökeként szerepeltem. Fluck Bencével hosszú ideje veszünk részt versenyeken hasonló felállásban, itt is ő vezette a versenyrendezőséget. A legfontosabb tanulság az volt, hogy a mezőny létszámának dinamikus növekedése sokkal több együttműködést követel meg az edzőktől, kísérőktől és esetenként új versenyformák bevezetését, kipróbálását teszi szükségessé.
Július következő pár hete a nyári pihenés időszaka volt, amit akár vihar előtti csendként is emlegethetnék. Július végén ugyanis beindult a daráló, ami mint később kiderült, egészen szeptember végéig meg sem állt. Egyik kedvenc európai versenyhelyszínemre, Medemblikbe utaztam, ahol a 29er Világbajnokság versenybíróságának tagjaként ismerkedtem az innovatív osztállyal. Fontos mérföldkőként tekintek erre a versenyre, hiszen a következő évben nálunk is belép az osztály a versenyrendszerbe, amihez kulcsfontosságúak lehetnek az itt megszerzett tapasztalatok és nemzetközi kapcsolatok. Hosszú napokat töltöttük el a vízen és a parton is. A friss szélnek köszönhetően a tárgyalások gyakran az estékbe nyúltak, ahol sokszor kellett orvoslatokban is döntést hoznunk. Hollandiából éppen hazaestem a 420 és a 470 osztályok Junior Európa-bajnokságára, ami a hazai versenynaptár egyik üde színfoltja volt. A két osztály két pályán versenyzett, a szervezett előkészületeket pedig a Balaton méltóképpen hálálta meg: vegyes körülmények között szinte az összes futam, beleértve a 470 éremfutamait, teljesült, a résztvevők elégedetten tértek haza Magyarországról. A versenybíróság egyik hazai tagjaként fontos feladatom volt a külföldi kollégák vendéglátása, amiben segítőkész partnerként működtek közre magyar kollégáim. Miután mintegy tíz éve két szezonon keresztül együtt versenyeztünk húgommal, ezen az eseményen újra egy csapatban dolgoztunk. Örültem, hogy ilyen kimondottan szerencsés helyzetbe került, hogy ezen a helyi, de nemzetközi viszonylatban mégis jelentős versenyen kezdhette bontogatni versenybírói szárnyait.
Augusztusban egy szintén híres európai helyszínre, Kielbe utaztam, ahol életemben először vezethettem egy világbajnokság versenybíróságát. Azon a Laser U21-es VB-n történt mindez, ahol 2013-ban megkezdődött a Laser osztállyal az együttműködésünk. Nagy szakmai elismerésként tekintek erre a meghívásra. A hatfős csapatunk nemzetiségeket tekintve vegyes összetételű volt, mindannyian kellő tapasztalattal és kiváló képességekkel. Nagyon szerettem a verseny hangulatát, sikerként értékelem azt, hogy jó együttműködést alakítottunk ki a kísérő edzőkkel és a versenyrendezőséggel is. Véleményem szerint komoly konfliktus nélkül tudtunk végig jó szolgáltatást nyújtani a versenyzők számára. A verseny derekán ért az a meglepetés, hogy egy sajnálatos betegség miatt megüresedett helyre engem választottak be a riói paralimpiai játékok versenybíróságába. Hatalmas boldogságot éreztem, amikor megkaptam az e-mailt, és gyorsan nekiálltam azon dolgozni, hogy élhessek a lehetőséggel.
A gyorsított felkészülés közepette ugyanis a nyár talán legnagyobb kihívása állt előttem: a soha nem látott méretűre duzzadt Nagyhajós Országos Bajnokság versenyvezetőjeként kellett helytállnom Balatonfüreden. Összesen tizenhat osztály egyidejűleg hat versenyterületen teljesítette a futamokat. Rengeteg szakmai előkészület és szervezés előzte meg az eseményt, hogy az elvárásoknak és a körülményeknek megfelelő legjobb bajnokságot rendezhessük a több mint hetvenfős csapatommal. Életemben először vállaltam ilyen szerepet ekkora rendezvényen, és habár az időjárás-előrejelzés kezdetben kevésbé volt ígéretes, végül a kora reggeli kezdésekkel a futamok jelentős hányadát tudtuk jól teljesíteni.
Eddigre már túl voltam a védőoltásokon, már csak a jelentős elméleti felkészülés volt hátra, hogy készen álljak a riói útra. A sok szempontból különleges esemény előtt rengeteg információt kellett magamba szívni. Az ottani környezet fantasztikusan inspiráló volt, szakmailag pedig óriásit fejlődtem, miközben a legjobbakkal dolgozhattam együtt az esemény sikeréért. Sajnálatos, hogy a következő játékoknak nem lesz része a vitorlázás, de bízzunk abban, hogy a 2024. évi Nyári Paralimpiai Játékokon újra köszönthetjük a vitorlázókat.
A gyakorlati vitorlásszezont hazatérésem után a Melges24 és a J/24 osztályok Országos Bajnokságával zártam, ahol a tavalyi versenyhez hasonlóan az óvási bizottságot vezettem. A J/24 osztály már két éve olyan rendszerben futja a bajnokságát, ahogyan egy világ- vagy egy Európa-bajnokságot is rendeznek. Ezzel egy olyan felkészülési ív végére értem a J/24 osztállyal, amit várhatóan jól kamatoztathatok a 2017. évi balatonfüredi Európa-bajnokságon is.
A versenyek befejezését követően sem ültem tétlenül. Október elején egy három részből álló írássorozatot publikáltam, amiben inspirációt próbáltam adni abból, ahogyan szerintem érdemes lenne a hazai versenyrendszer kapcsán gondolkodni. Itt külön bejegyzést szenteltem az önkéntesmunkában rejlő potenciálra, a versenyrendszer és a versenynaptár kapcsolatára, valamint a vitorlázás hazai terjedelmű eladhatóságára. Az utóbbi téma nemzetközi aktualitását is jól mutatja, hogy a World Sailing novemberi konferenciáján is – ahol döntöttek arról is, hogy a következő négy évben is nemzetközi versenybíró lehetek – terjedelmesen foglalkoztak a sportág értékesíthetőségével. Ezzel együtt továbbra is folyamatos kétségeket ébreszt bennem a vitorlássport hazai irányítása, mert nem érzem úgy, hogy az új kihívásokra hatékonyan reagálnának az alkalmazott megoldások. Kihívásokra pedig bőséggel kell számítani: január 1-től változnak a versenyszabályok, amelyek oktatását mind a versenyzők, mind pedig a szakemberek részére meg kell szervezni. Ehhez rohamléptekben elő kell készíteni a szabálykönyv kiadását, aminek a fordítását december elején fejeztük be. Megérkezik a 29er osztály a hazai versenyrendszerbe, ami ráadás erőfeszítéseket követel majd meg minden ranglistaversenyt rendező szervezettől. Hamarosan új tisztségviselőket választanak a szövetség élére, ami új összetételű bizottságok felállítását is vonhatja maga után. És mindeközben nemcsak az utánpótlás sport növekszik töretlenül, hanem a felnőtt szabadidősport is, ami új szereplőket hoz a sportba.
Személyes tevékenységemet összegezve, 2016-ban egy újabb rendkívül intenzív évet zártam. Rengeteg régi-új baráttal találkoztam, különböző izgalmas helyeken jártam és remélhetőleg a kemény munka sok versenyzőt tett elégedetté, miközben én is rengeteg újdonságot tanultam és tapasztaltam. Jelen állás szerint a következő év vitorlás szempontból számomra kevésbé ígérkezik pezsgőnek, mert munkám kapcsán más is elfoglalttá tesz. Habár néhány meghívást már fájdalmasan vissza kellett utasítanom, folyamatosan dolgozom azon, hogy miként tudok szoros kapcsolatban maradni szeretett sportunkkal, hogy adott esetben segítsem annak további fejlődését.
Szeretném így összegzően is mindenkinek megköszönni az együttműködést, akivel közös tevékenységünk volt az elmúlt egy évben, vagy aki segített abban, hogy mindezt megvalósítsam. Olvasóimnak köszönöm, hogy idén is követték kalandjaimat, ígérem, hogy a blogot jövőre is folytatom. Jó szelet, sikeres vitorlázást kívánok a 2017. évre!