A jelek elhagyása akkor is stresszhelyzet, ha nincs körülöttünk versenytárs. A legjobb tudásunk szerint szeretnénk ugyanis végrehajtani az ehhez szükséges manővert, amelyet más hajók jelenléte tovább bonyolíthat. Bejegyzésemben három tanulság mentén mutatok be egy egyszerűnek tűnő, de szabályalkalmazás szempontjából izgalmas esetet, amely a cirkáló szakasz végi célvonal megközelítését írja le. Az esetet a csapatversenyek szabályainak kérdezz-felelek szolgáltatásában dolgozták fel, ami ugyan csak a csapatversenyek szempontjából hivatalos értelmezés, de a zóna méretén kívül megegyező szabályok alapján jól adaptálható mezőnyversenyes környezetbe.

A kék és a sárga hajók a célvonalat közelítik meg. A sárga a céljel felett balcsapáson, a kékhez képest tisztán elöl érte el a zónát. A sárga leejt a kék felé, és a célvonal külső oldalán jobbcsapásra perdül miközben elhalad a céljel mellett. Ezt követően újra perdül, ezzel balcsapáson a kék szél felőli oldalára érkezik, majd gyorsan élesedik a célvonal felé. A kék tartja a menetirányát, és a 4. helyzetre érintkezés jön létre.

1. tanulság: “cirkáló szakaszon”

A cirkáló jel kerülése
Fotó: World Sailing

Az alcímben az idézőjelet magyarázza, hogy a szabály eredetileg az “on a beat to windward” kifejezést használja, amelynek habár a “cirkáló szakaszon” nem tökéletes fordítása, mégis így használom a továbbiakban, hogy a szabálykönyvvel azonos maradjon a nyelvezet. Annak ellenére, hogy a sárga hajó egy rövid ideig hátszélben vitorlázik, a hajók az eset során végig cirkáló szakaszon vannak. Pontosan a 18.1 szabály értelmezése kapcsán született, majd tavaly jelentősen frissült a Case Book 132. esete, amely szerint akkor is cirkáló szakaszon van egy hajó, amikor túlhaladt a cirkáló irányhoz kapcsolódó layline-on, és a cirkáló iránynál tompábban vitorlázik. (A korábbi verzió szerint az így leejtő hajó nem volt cirkáló szakaszon. Ez a megfontolás eredményezhetett olyan nemkívánatos taktikai fogást, aminek részeként egy hajó szándékosan túlvitorlázott a layline-on, majd jelhelyet kért a bal oldali céljelnél egy jobbcsapáson élesen cirkáló hajóval szemben.) Amikor tehát a sárga jobbcsapásra perdül, a hajók ellentétes csapáson lesznek egy cirkáló szakaszon, így a 18.1(a) szabály kivétele miatt ekkor a 18. szabály nem alkalmazható. Ebben a rövid, de kulcsfontosságú időszakban csak az útjogszabályokat tudjuk használni, a balcsapáson lévő kéknek ki kell térnie a jobbcsapáson lévő sárga elől.

2. tanulság: a jelhely memóriatulajdonsága

Fotó: World Sailing

Addig jutottunk, hogy a 2. helyzetben kikapcsoljuk a 18. szabályt, mert a sárga és a kék hajók ellentétes csapáson vannak egy cirkáló szakaszon. Amint azonban a sárga ismételten perdül, azonos csapásra kerülnek, és a 18. szabályt újra alkalmazhatjuk. A szabály mostani alkalmazásánál egyik hajó sem éri el a zónát, ezért a 18.2(b) helyett a 18.2(a) szabály szerint kell eljárnunk, igaz?

Nem! A 18.2(b) kezdeti alkalmazhatósága nem azért ért véget, mert a jelhelyre jogosult hajó megkapta a jelhelyet, vagy túljutott a szélben állás irányán, vagy elhagyta a zónát (lásd a 18.2(d) szabályt), ezért a 18.2(b) kezdeti alkalmazása szerinti megállapítást kell követnünk: továbbra is a zóna elérésekor tisztán elöl vagy belső fedésben lévő hajó jogosult jelhelyre.

3. tanulság: az igénybe vett jelhely mértéke

“Hely … a jel előírt oldalon történő elhagyásához.”
Fotó: World Sailing

A sárga által a zóna elérésétől kezdve választott irány alapján jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy azon a jelhelyen belül vitorlázik-e, amire jogosult. A 2. és a 3. helyzetnél a kéknek csak az ahhoz szükséges helyet kell megadnia, hogy a sárga megkerülje a jelet úgy, amint az a pálya végigvitorlázásához szükséges, és hogy a jelet az előírt oldalon elhagyhassa (lásd a jelhely meghatározását). Habár a sárga bőséges helyet nyerhetett volna úgy, hogy a kék mögött vitorlázik el, az elemzett esetben a sárga akkor is a neki járó jelhelyen belül marad, amikor bevitorlázik a kék és a jel közé. Az eset leírása szerint, miután a sárga balcsapásra perdül, gyorsan élesedik a célvonal felé. Ebből következtethetünk arra, hogy a lehető legkevesebb helyet veszi igénybe a kerüléshez. A tanulság szempontjából fontos megállapítás, hogy a sárgának csak onnantól van szüksége a jelhely nyújtotta védelemre, hogy másodjára perdül, és újra balcsapásra kerül. Előtte ugyanis mindvégig útjogos volt, és szabadon érvényesíthette az ezzel járó előnyét. A kellő jártassággal végrehajtott kerüléshez szükséges helyre attól a pillanattól kezdve jogosult, hogy a 2. helyzetet követően elveszíti útjogát. Az ehhez igénybe vehető hely mennyiségét ebben a pillanatban kell megállapítani és nem korábban.

A bejegyzés Rob Overton itt elérhető írásának felhasználásával készült…