A nemzetközi versenyeket szervezők szakembereket, a feltörekvő szakemberek pedig tapasztalatszerzési lehetőséget keresnek – e kettős igény kielégítését tűzi ki célul az Európai Vitorlás Szövetség (EUROSAF) szakember-csereprogramja. A helyeket a tagországok delegáltjai a hagyományos éves találkozón osztják el egymás között, ahol idén is a Magyar Vitorlás Szövetség képviseletében vettem részt. Az athéni eseményre rekordszámú küldött érkezett, és nagyjából 150 versenyre kerestek versenyrendezőket és versenybírókat.

A delegáltak csoportképe

A vitorlás versenyek szervezésének alappillére a jól képzett, a lebonyolításban gyakorlott szakembergárda toborzása. Nemzetközi eseményeken általában követelmény, hogy a versenyrendezőket, versenybírókat is különböző országokból kell felkérni. A szakemberek világszinten alulról építkező folyamata segíti, hogy csak kielégítő gyakorlattal és folyamatos pozitív visszajelzéssel szerezhessen valaki nemzetközi minősítést. De hogyan jusson el versenyekre, hogyan gyűjtsön tapasztalatot, ha még nincsenek ehhez kapcsolatai? Erre ad választ az EUROSAF csereprogramja, amely úgy motiválja a szervezőket fejlődni kívánó kollégák fogadására, hogy a fogadott szakember útiköltségét nem nekik kell állniuk, hanem vagy maga a szakember fizeti azt vagy a számára szerencsés esetben a küldő ország szövetsége támogatja.

A találkozó előkészítési fázisában az országok feladata a saját nyitott pozícióik és szakembereik igényeinek összegyűjtése volt, amely koordinációja delegáltként rám hárult. Magyarország négy versenyre összesen öt pozíciót hirdetett meg, ezek mindegyike versenybírók fogadási lehetőségét jelentette. A magyarországi szakemberek igényeit a Versenybíró Bizottság és a Versenyrendező Bizottság a már három éve működő pályázati rendszere szerint gyűjtötte be. Az összes minősített szakember megszólítása és a jelentkezések értékelése alapján a bizottságok hat versenybíró és három versenyrendező részvételét támogatták a programban, többségüket a szövetség anyagi támogatására is javasolták. A jelöltek az összegyűjtött nyitott pozíciókból prioritásos kívánságlistát állíthattak össze, amelyek kijelölték számomra a lobbifeladatot.

Lengyel, magyar – két jó barát

A cserepozíciók elbírálásánál általában a küldött és fogadott szakemberek számának arányát veszik figyelembe, idén azonban váratlanul, a legnépszerűbb helyeket inkább véletlenszerűen sorsolták a jelentkező országok között. A stratégiámat így a szerencsénk is jelentősen befolyásolta. Mindemellett újra kihívást jelentett az érdekképviselet során, hogy Magyarország továbbra is inkább a küldő oldalon áll. A szakembereink fejlesztése és nemzetközi minősítésének elérése céljából fontos támogatni Magyarországon a nemzetközi versenyszervezési kedvet és meg kell találni a módot arra, hogy versenyrendezőket is tudjuk fogadni. Az egyensúly érdekében célszerű, hogy mi is vonzóbb helyeket tudjunk kínálni. A találkozó mindenképpen eredményesnek bizonyult, hazai szakembereink összesen tíz eseményen vehetnek részt, és az itthon szervezendő események versenybírói helyei is többségükben már elkeltek.

A hivatalos program részeként két vacsorát töltöttünk együtt a teljes közösséggel, ahol az országok közötti tapasztalatcsere mellett a versenyek meghatározó élményeit vitattuk meg. A delegáltak ugyanis többségükben maguk is versenyrendezők vagy versenybírók, így nemcsak egymást, de saját országuk szakembereit is jól ismerik.

Történelmi sétánk első állomása

Először jártam Görögországban, így igazán szerencsésnek gondolom, hogy még két nap városnézés is belefért. Szállásként ottani kollégák vendégszeretetét élvezhettük, a kirándulásunkat pedig egy bőséges történelmi sétával kezdtük. A lengyel és a német küldöttel, Michallal és Fabiannal alkottunk erre csapatot. Bejártuk az ókori város megőrzött nevezetességeit, élveztük a januári tavaszt, és helyi fogásokat kóstoltunk. Másnap újra felkerekedtünk, ellátogattunk Pireuszba, többféle kávét kipróbáltunk és bepótoltuk az előző napon kimaradt must-have látnivalókat. Az összbenyomás nagyon pozitív: az emberek barátságosak, könnyű kommunikálni, jó a közlekedés, az ókori helyszíneken pedig megelevenedik a történelem.

Az Olympiai Zeusz-templom, a háttérben az Akropolisz

Kedden hajnalban keltem, és késő délelőttre már az irodába értem, megkezdtem én is a munkahetet. Jövőre Dublinba utazik a karaván, újra január második hétvégéjén szervezik a találkozót.