A mai bejegyzés, amelyben az általunk jól ismert útjogszabályok eredete után nyomozok, sokak számára érdekes lehet. A versenyek során szinte minden percben alkalmaznunk kell valamelyiket úgy, hogy talán nem is tudjuk, hogy milyen gondolat állt megalkotásuk mögött. Gondoltad volna, hogy ezek nem önkényesen definiált szabályok, hanem komoly gondolat áll mögöttük?

Az útjogszabályok alkalmazhatóságának összefoglaló diagramja
Hogy korrekt legyek, az itt szereplő ismeretanyag forrását még a bejegyzés érdemi része előtt meg szeretném jelölni. Tavaly júniusban volt szerencsém a kieli vitorláshéten bíráskodni, ahol több, mint 20 tapasztalt nemzetközi versenybírót ismertem meg. A vízen minden nap más párosításban voltunk, így került sor a harmadik napon arra, hogy a 470-esek pályáját az amerikai Pat Healyvel látogattuk meg. Aznap elég erős szél fújt, amikor a 470-esben megengedettek a meghajtás egyes módjai, így alig volt dolgunk, csak a rajtok és a bóják körül sündörögtünk. Sokat beszélgettünk aznap, így került sor erre a témára is, amit a versenyszabályok gyakorlott oktatója nagy lelkesedéssel mondott el nekem.
A szabályok mögött az az alapvető gondolat áll, hogy mindig a nehezebben manőverezhető hajónak adjunk előnyt, és a könnyebben manőverezhető hajó térjen ki. Az alábbi magyarázatoknál szereplő szituációk mindig csak két hajóról szólnak, hiszen ezek az elemi szituációk. Ezek segítségével már bonyolultabb helyzeteket is meg lehet oldani.
A legkönnyebben megfejthető a 11. szabály eredete, ahol az azonos csapáson, fedésben haladó hajók helyzetét kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy a szél alatti hajó a zavart szél miatt nehezebben manőverezhető, így a fenti alaptételt alkalmazva övé az útjog.
Hasonlóan egyszerű az okfejtés a 12. szabály kérdésében is. Itt újra azonos csapáson haladnak a hajók, ám nincs közöttük fedés. Érintkezés csak úgy jöhet létre a két hajó között, ha a tisztán hátsó hajó utoléri az elől haladót. Ez viszont csak akkor következhet be, ha gyorsabb az elől lévőnél. Ha viszont gyorsabb, akkor a nagyobb sebesség miatt könnyebben is kormányozható, aminek egyszerű fizikai oka van. Ebből már következik, hogy a tisztán hátsó hajó a könnyebb manőverezhetősége miatt kitérésre kötelezett, míg a tisztán első hajó útjogos.
A szabálykönyvben ugyan nem ebben a sorrendben szerepel, de a magyarázat komplexitása miatt ide vettem az ellentétes csapáson haladó hajók helyzetét kezelő 10. szabályt, amely megfejtéséhez már némi történelemismeret és fantázia is szükséges. Sokféleképp lehet mesélni a történetet, én most azt a verziót írom le, amit Pat mesélt, hiszen őt jelöltem meg forrásnak. Vissza kell mennünk az időben kb. 1000 évet, a vikingek hódításáig. A vikingek hajója a képen láthatóhoz nagyon hasonló volt.
A vikingek hajója
A hajóval mindig csapáson közlekedünk, mégpedig vagy jobb-, vagy balcsapáson. Ezeknek az angol elnevezése az előbb tárgyalt oldalnevekből következik. Ha a hajó jobbról (starboard side) kapja a szelet, akkor jobbcsapáson (starboard), ha balról (port side), akkor balcsapáson (port) halad. Kicsit már közeledtük a megoldáshoz, hiszen a szaknyelvet más megteremtettük. De mégis miből következtessünk arra, hogy a jobbcsapásos (starboard) hajó lesz útjogos a balcsapáson (port) haladóval szemben?A számunkra legfontosabb jellemzője a jobb oldalt kinyúló kormánylapát. Emiatt kapta a hajó jobb oldala a ‘starboard’ nevet, amelyben megbújik az északi nyelvek ‘styre’ kormányoz szavának módosulata. Mivel a hajónak két oldala van, a másikat is el kell nevezni. Annak következtében, hogy a kormány jobb oldalon némileg oldalra is kinyúlt, csak a hajó bal oldalával tudtak kikötni. A ‘port’ szó jelentése pedig mind az angol, mind az északi nyelveken egyértelműen kikötő.
Térjünk vissza újra az alaptételhez, amely szerint a könnyebben manőverezhető hajó legyen az kitérésre kötelezett. Képzeljük egy a jobbcsapáson cirkáló hajót, amely szél alá dől, és hasonlóképpen a vele találkozó balcsapásos hajót is. Mindenki látja maga előtt, hogy a balcsapáson közeledő hajó kormánya sokkal mélyebben belenyúlik a vízbe, ezáltal a hajó könnyebben irányítható, tehát ő a kitérésre kötelezett, míg az útjogos jobbcsapáson haladó hajó küzd az irányítással a kevésbé vízbe nyúló kormányával.
Kicsit meseszerűnek tűnik az utolsó történet, de a logikus érvelés miatt kételkedés nélkül elhittem, és igyekeztem jól meg is jegyezni, mert azon túl, hogy célunk a szabályok világában jól eligazodni, érdemes ilyen, nem mindennapi érdekességekkel is foglalkozni.