Szeptember utolsó hétvégéjén került sor Magyarország két kiemelt utánpótlás osztályának, a legdinamikusabb 29er osztály és a legnépesebb Optimist osztály Országos Bajnokságára. A klasszikus őszi időjárás a tervezett négy versenynapból kettőn engedett futamokat rendezni, így minden döntésnek és futameredménynek még súlyosabb következménye volt. Az esemény lebonyolításában két fontos szerepet vállaltam: a szervező fázisban a szakmai előkészítést segítettem, magán a versenyen pedig az óvási bizottság elnökeként a regatta sportszerűségét támogattam.

Versenybírói csapatunk a versenyen
Fotó: Szántó Áron

Tekintve, hogy ez az esemény is kiemelt versenynek számít a szövetség szabályai alapján, a versenybírókat az MVSZ jelölte ki. Egy hatfős óvási bizottságot vezettem, amely a feladatok ellátására pontosan elegendő erőforrást jelentett. A nyári külföldi versenyek közben és után már tűkön ülve vártam ezt a hetet. Egyfelől elfogott kicsit a nosztalgia, ahogy felidéztem néhány jelentős emléket azokból az évekből, amikor még én is itt versenyeztem, másfelől pedig kíváncsian vártam, hogy hogyan fogunk teljesíteni a csapatommal, amelyben több versenybíró is akkori versenytársam volt.

Rekordlétszám mindkét osztályban
Fotó: Szántó Áron

Már az előkészületekkor tisztában voltam azzal, hogy a legfontosabb hazai versenyt kell a lehető legjobban megalkotnunk. Minden idők legnagyobb mezőnyeire számítottunk (be is jött…), és érezhető volt, hogy mind a versenyzők, mind pedig az őket felkészítő edzők és szülők komoly elvárásokat támasztanak velünk szemben. Ahogy általában lenni szokott, az elvárások egy részét kimondták, egy másik részét pedig magunk találtuk ki. A verseny dokumentumait a nemzetközi trendek és a hazai gyakorlat egyesítésével készítettük elő, gondosan ügyelve arra, hogy külföldi versenyzők részvételére is legyen lehetőség. A nevezési feltételeket így kétfelé kellett ágaztatni, és minden dokumentum két nyelven, magyarul és angolul készült el. Figyelembe kellett venni, hogy nem lehetséges egyetlen kikötőben elhelyezni az összes hajót, így a parti létesítmények tervezését és a tájékoztatás módját (a hivatalos hirdetőtábla mellett online is folyamatos információk voltak elérhetők) is ennek megfelelően kellett végiggondolni. A média munkáját a mezőnyöket vezető versenyzők színes mezei és az Optimist osztály minden napos nyomkövetése támogatta – ezeket is precízen le kellett képezni a szabályokban. A versenyző csapatokat népes támogató személyzet segítette a versenyzésben. A tervezéskor olyan szabályok megalkotását tartottuk szem előtt, amelyek növelik az esemény biztonságát, és amelyek a sportszerű, egyenlő feltételek melletti versenyzést tűzik ki célul.

3, 2, 1, rajt!
Fotó: Szántó Áron

A versenybíróságban már hetekkel az esemény előtt, virtuálisan kezdődött meg a felkészülésünk: az elérhető dokumentumokat megosztottuk egymással és előre tisztáztuk, hogy a csapatban ki milyen folyamatosan jelentkező feladat elvégzéséért lesz felelős. Az első megbeszélésünket a nulladik napon este tartottuk, eddigre már minden csapattag bőségesen ráhangolódott a versenyre. A rendszeres napirendünk szerint a csapatvezetői értekezlet után tartottuk napi megbeszéléseinket. A vízre szállás előtt így maradt időnk a hajópark körbejárására, az aktuális hangulat felmérésére. Délután és este a tárgyalásokra és a napi tapasztalatok megbeszélésére koncentráltunk.

Kiváló motorosaink voltak
Fotó: Szántó Áron

Egy ilyen versenyen az óvási bizottság feladatai alapvetően két részre oszthatók: a vízi és a parti tevékenységekre. A legfőbb célunk minden tekintetben az egységes szolgáltatás biztosítása volt, legtöbb megbeszélésünket (beleértve a parti halasztás alatti további videoelemzéseket és konzultációkat) ennek kivitelezése céljából tartottuk. A vízen három motorossal voltunk jelen, ebből egy a 29er, kettő pedig az Optimist pályán követte a versenyt. A szervezők a lehető legjobb felszereléssel segítették munkánkat, mindegyik motorosunk hatméteres Bravo hajó volt. Nem túlzás azt állítanom, hogy minden hasonló versenyen ilyen jellegű motorcsónakokra van szükségünk: óvatos a hullámkeltéssel, precízen manőverezhető, az összes lehetséges körülményben biztonságos és mindkét versenybíró fel tud állni és meg tud kapaszkodni a hajóban.

A vízen is követtük az összes futamot
Fotó: Szántó Áron

A párosításainkat naponta cseréltünk, és olyan megoldásokat kerestünk, amivel egyszerre támogatható a versenyzők felé mutatott konzisztencia, az előítéleteket csökkentő változatosság és az egymás közötti tudásmegosztás, tapasztalatcsere. Pozicionálás tekintetében az Optimist pálya támasztott komolyabb kihívást. A kvalifikációs sorozat alatt fontos célunk volt, hogy a két csoport a lehető legegyenlőbb szolgáltatást kapja. Ügyeltünk arra, hogy a mezőny heterogenitását úgy vegyük figyelembe, hogy lehetőség szerint a tapasztaltabb versenyzőkre, így általában a flották első felére figyeltünk jobban. A rengeteg általános visszahívás miatt a flották közötti futamonkénti cseréinket és az ad hoc megoldandó helyzeteket gyakran rövid rádiós beszélgetésben, a verseny előrehaladtával pedig már rutinból, csak egymás mozgását figyelve tudtuk kivitelezni. A pozicionálási sémánkkal a mezőnyök keresztezését, és így a szükségtelen hullámkeltést is igyekeztünk minimalizálni.

Színes, látványos, dinamikus
Fotó: Szántó Áron

A 42. szabály büntetések tekintetében fontos alapvetésünk volt, hogy a dokumentált összegzésben a lehető legtöbb részletet osszunk meg, hogy ezzel tanulási lehetőséget adjunk minden résztvevőnek. Szinte minden versenyző megkeresett bennünket a futamok között és után, hogy érdeklődjön a büntetése okáról. A vízi jelenlétünk nemcsak a 42. szabály, de más szabályok követését is elősegítette. Több esetben láttunk önkéntes büntetésvállalásokat akár egy jel érintése, akár pedig egy útjogszabály megsértése után. Ezek az örömteli tapasztalatok mindenképpen abba az irányba mutatnak, hogy a gyerekek egyre jobban ismerik a szabályokat és tisztában vannak a versenybírói eljárásokkal, ami megalapozza a közöttünk a partneri viszonyt.

A parton habár pontosan előkészítettünk minden adminisztrációs folyamatot, a verseny alatt mindössze egy tárgyalásra került sor. Az óvás alapját két hajó ellentétes csapáson való találkozása adta. A résztvevő felek különböző nemzetiségűek voltak, így a tárgyalást angolul tartottuk, lehetőséget adva tolmácsolásra.

Élvezetes hét volt
Fotó: Szántó Áron

Minden verseny végeztével szeretem összegezni a szakmai tapasztalataimat. Az utolsó versenynapon ezúttal egy pillanatra ürességet éreztem, mert sokkal több feladatra számítottam a négy napban. Azóta viszont sokat gondolkodtam a lehetséges okokon. Igaz, hogy halkan és a háttérben, de rengeteget dolgoztunk a nyugodt körülmények megteremtésében, és talán ez hálálta meg magát leginkább. A verseny alatt az átlagosnál kevesebb visszajelzést kaptunk, talán ez is jó jel… A jövőbe tekintve két témát azonban mindenképp szeretnék kiemelni:

  1. Az Optimist osztály dinamikus növekedése és a résztvevők gyors cserélődése megoldandó kihívásokat támaszt az osztályszövetség, a versenyek szervezői, a versenyrendezők és a versenybírók számára. A szezon végeztével tanácsos a felmerülő szempontokat figyelembe véve felkészülni a következő évre.
  2. A ranglista sorozat versenyein (így az Országos Bajnokságon is) hasznos lenne a lehető legegységesebb szabályrendszer szerint versenyezni. A versenyzők szempontjából ez szépen lassan alakul, a támogató személyekre vonatkozó szabályok és azok megkövetelése viszont nem egységes, még nagyon gyerekcipőben jár. A biztonságot és a fair versenyzést elősegítő eljárásokat a edzők továbbképzése alkalmával is szükséges lenne tárgyalni.
A cél: a mosoly
Fotó: Szántó Áron

Összességében nagyon jól éreztem magam. Élvezetes volt a csapatunkban a többi versenybíróval együtt dolgozni, és hálás vagyok azért, hogy mindenki hasonló lelkesedéssel és motiváltan áldozta az idejét az eseményre. A versenyrendezőséggel rutinosan tudtunk együttműködni, és természetesen mindenkinek jár a köszönet, aki valamilyen módon részt vett a verseny lebonyolításában. Merthogy a célt elértük: rengeteg mosolygós arcot láttunk a hétvégén.