A téli pihenő végén már mindannyian türelmetlenül várjuk az első tavaszi napokat, ideje hát elkezdeni ráhangolódni a szezonra. Mai bejegyzésemben az Aqua Magazin egy korábbi számában megjelent cikkemet közlöm, amelyet versenyzőknek és a versenyzés gondolatával kacérkodóknak is ajánlok. Konkrét szituációk és fárasztó esettanulmányok helyett könnyed elbeszélésben nyújtok bepillantást a vitorlázás versenyszabályainak szemléletébe, a szabályok betartásának és betartatásának kultúrájába és a versenyek alatt előforduló konfliktusok kezelésébe, hogy ezzel is hozzájárulhassak az elméleti felkészüléshez.

A vitorlázás változatos, természetközeli sport
Fotó: Szántó Áron / BYC

A vitorlás versenyzés sok tekintetben a világ legnagyszerűbb sportja: a természet közelsége alapvető sokszínűséget biztosít, a különböző felszereléseknek és versenyformáknak köszönhetően pedig élethosszig űzhető. A játéktér állandóan változik és rendszerint nagy területet fed le, amelyet képtelenség folyamatos bírói felügyelet alatt tartani, ezért sajátos szabályrendszer megalkotására volt szükség. Hasonló okok miatt, a szabályaink szemlélete emlékeztet a golfban ismertekre: a szabályok követése és betartása magukkal és egymással szemben is a versenyzők saját felelőssége – ezt írja le a legfontosabb alapelvünk.

SPORTSZERŰSÉG ÉS A SZABÁLYOK

A vitorlázás sportágban a versenyzőket a szabályok összessége irányítja, amelyeket a versenyzők az elvárásoknak megfelelően betartanak és betartatnak. A sportszerűség alapelve az, hogy amikor a versenyzők megsértenek egy szabályt, akkor azonnal vállalnak egy büntetést, ami a versenyből való kiállás is lehet.

Ezzel tehát a versenyzők becsületére bízzák, hogy kikényszerítik-e egymástól a szabályok betartását. Alternatív szemlélettel megközelítve olyan ez, mintha minden hajó egyszerre versenyezne és versenybíró is lenne. Mindannyian egyetértünk abban, hogy bármilyen játékban vagy sportban csak olyan előre lefektetett, jól meghatározott szabályok mentén szabad részt venni, amelyek mindenki számára egyenlő esélyt biztosítanak a jó szerepléshez. Azzal, hogy részt veszünk, vagy részt venni szándékozunk egy, A vitorlázás versenyszabályai szerint rendezett versenyen, versenyzőként és hajótulajdonosként vállaljuk, hogy elfogadjuk ezeket a szabályokat. Ettől kezdve nem tolerálható az ezekhez képesti csalás, mert ez gyorsan a résztvevők kedvét szegi. A vitorlássport globálisan tekintve mentes a csalástól, de a klubversenyektől az olimpiáig folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy ez így is maradjon. Ennek egyik eszköze, hogy a szabályok szándékos megsértését vagy a hazugságot súlyosan büntetik a szabályok, amely akár a versenyzési jogosultság felfüggesztését is jelentheti.

A sportszerűség alapelve a büntetésvállalásról is beszél. A hetvenes évektől alternatív büntetések is léteznek, előtte viszont bármilyen szabálysértés esetén ki kellett állni a futamból. Mára elsősorban az egy- és kétfordulós büntetéseket ismerjük, ritkábban pontozásos büntetéssel is találkozunk. A büntetőfordulókat a jelek érintése vagy a hajók találkozására vonatkozó szabályok megsértése esetén vállalhatjuk. Ha azonban egy hajó szabálysértésével sérülést vagy súlyos kárt okozott, vagy a büntetésvállalás ellenére jelentős előnyre tett szert a futamban vagy a versenysorozatban, büntetésként ki kell állnia.

A szabályok betartása és betartatása a versenyzők felelőssége
Fotó: Szántó Áron / BYC

Az alapelvből következően sajátos szerep jut a tényleges versenybíróknak: az óvási bizottságba szervezett szakemberek fő feladata a regatták sportszerű lebonyolításának felügyelete, amely elsősorban azt jelenti, hogy fel kell oldaniuk az ott felmerülő konfliktusokat. A szabályok sok szempontból univerzálisak: a körülményektől (szél vagy hullámzás), hajótípustól, a vitorlázók gyakorlottságtól vagy a verseny szintjétől is függetlenek. Ebből következően nem alkothatók meg úgy, hogy „fekete-fehérek” legyenek, azaz bárki azonnal könnyen alkalmazhassa őket. Fontos, hogy mindig a körülményeket értékelve, az adott helyzetre kell megállapítani, hogy ki felelt meg a szabályoknak. Szemléltetésként gondoljuk végig, hogy agy manőverhez szükséges hely gyenge szélben nyilván sokkal kisebb, mint erős szélben. Ugyanígy, egy Optimist fordulásának sokkal kisebb a helyigénye, mint egy cirkálónak.

Az óvási bizottságot a rendező szervezet vagy a versenyrendezőség jelöli ki egy adott eseményre. A kijelölésnél célszerű ügyelni arra, hogy a tagjaival kapcsolatban ne álljon fenn összeférhetetlenség, azaz ezek a szakemberek nem nyerhetnek vagy veszíthetnek egy olyan döntéshozatal eredményeként, amelyben részt vesznek, ésszerűen feltételezhető róluk, hogy nem fűződik személyes vagy anyagi érdekük a döntéshez, és ezáltal képesek pártatlanok maradni, valamint nem fűződik szoros személyes érdekük a döntéshez. A verseny szempontjából csak ezek teljesülése esetén várható el a bizottságtól, hogy kívülállóként, az egyenlő esélyeket garantálva alkalmazza a szabályokat. Szerencsés esetben az óvási bizottság független a versenyt lebonyolító más testületektől, és a folyamatban a szabályalkotás és a szabályalkalmazás teljesen szétválik. Míg a szabályalkotás más szervezetek és testületek feladata, a szabályok végső alkalmazását és a létrejövő konfliktusok feloldását az óvási bizottság végzi. Ha ő maga is alkotna szabályokat, az joggal feltételezne összeférhetetlenséget.

A versenybírók elsődleges feladata a versenyzők közötti konfliktusok feloldása
Fotó: Tóth Bogee

A konfliktusok alapvető természete óvásokban és orvoslati kérelmekben nyilvánul meg. Óvásnak hívjuk egy hajónak, versenyrendezőségnek, technikai bizottságnak vagy óvási bizottságnak azt a feltételezését, miszerint egy hajó megsértett egy szabályt. Orvoslati kérelmet pedig csak olyan igényre vagy lehetőségre lehet alapozni, amikor egy hajó futam- vagy sorozatbeli pontszáma vagy helyezése, nem saját hibájából, jelentősen rosszabb lett vagy lehet. Mindkét esetben szükséges, hogy a kezdeményező fél bizonyos formai követelményeknek megfeleljen. Ilyen például az, hogy az óvási szándékról értesíteni kell az óvott felet. Az értesítés fontos jelentősége az, hogy lehetőséget adjunk a másiknak arra, hogy a sportszerűség alapelve alapján büntetést vállalhasson. Ha ugyanis alkalmazható büntetést vállal, akkor az adott szabálysértésért tovább már nem büntethető. Ha az értesítés ellenére nem vállal büntetést, a konfliktus valószínűleg mindaddig fennmarad, amíg az óvási bizottság szolgáltatása fel nem oldja azt.

Az óvást írásban, az adott határidőn belül szükséges benyújtani, amely tárgyalásának időzítését az óvási bizottság tűzi ki úgy, hogy minden félnek ésszerű ideje álljon rendelkezésre a felkészülésre. A felkészülési idő alatt a felek feladata, hogy minden olyan elérhető bizonyítékot felkutassanak, amely a segíti a történetének leghitelesebb előadását. A bizonyítékok lehetnek akár tanúvallomások vagy multimédiás anyagok is. A tárgyalás során az óvási bizottság és a felek is kérdezhetik az összes bizonyítékot, hogy a lehető legtöbb részletre fény derülhessen.

Az óvási bizottság a döntéshozatala során első lépésként az elé tárt bizonyítékokat súlyozza, értékeli, amelyek alapján tényeket állapít meg. Az eddig bemutatott eljárás alapján látható, hogy a tények nem feltétlen fedik a valóságot, hanem a bizonyítékok alapján az eset legvalószínűbb bekövetkezését mutatják be. A tényekből aztán a szabályokkal összhangban következtetéseket vonnak, majd megszületik a döntés, amelyet a felek jelenlétében hirdetnek ki. A felek jogosultak írásban is megkapni az óvási bizottság erről szóló tájékoztatását, amely a tapasztalatok összegzéséhez vagy a további eljárásokhoz is hasznos lehet.

A további eljárások közül leggyakrabban a tárgyalás ismételt megnyitását szokták kérvényezni. Ehhez kapcsolódóan egy nagyon zárt szabály rendelkezik az óvási bizottság lehetőségeiről: az óvási bizottság akkor nyithat meg ismét egy tárgyalást, amikor úgy dönt, hogy jelentős tévedést követhetett el, vagy elfogadható időn belül jelentős új bizonyíték kerül elő. A feltételek fennállását egy előzetes tárgyalás alkalmával szokták megvizsgálni, amikor a bizottság arról dönt, hogy megnyitja-e újból a tárgyalást. Pozitív elbírálás esetén a felek lehetőséget kapnak az új bizonyítékaik bemutatására, egymás kérdezésére.

Előfordul, hogy nem sikerült az esemény keretein belül feloldani egy-egy konfliktust, ilyenkor szokott szóba jönni a fellebbezés lehetősége: feltéve, hogy a fellebbezési jogot nem vonták meg, egy tárgyalásban érintett felek az óvási bizottság döntése vagy eljárása ellen fellebbezhetnek, de a megállapított tények ellen nem. A fellebbezésekről a Magyar Vitorlás Szövetség érintett szakbizottsága koordinálása alatt a legtapasztaltabb versenybírók döntenek.

Győzni jó!
Fotó: Szántó Áron / BYC

Paul Elvstrømöt nem véletlenül választották szülőhazájában az előző évszázad sportolójának. A technikai felszerelésben alkotott rengeteg innováció (például az alba vagy a kiülőgurtni feltalálása) mellett a versenyszabályok fejlődéséért is rengeteget tett. Így köszönhetjük neki az alternatív büntetések rendszerének megalkotását is. A tőle származó idézettel szeretném, hogy közösen emlékezzünk mindig a sportszerűség alapelvére: „Nem nyerted meg a versenyt, ha eközben elvesztetted ellenfeleid megbecsülését.”