Különleges szezon végéhez közeledünk, és szépen illeszkedik ebbe a sorba a múlt hétvégi élményem a Barcolanán, a népes részvétel szempontjából Guinness rekordot tartó trieszti versenyen. A járványhelyzet óvatosságra sarkallta a szervezőket, így óvintézkedések gondos tervezésével készítették elő a hagyományos egyhetes fesztivált. Az égiek azonban máshogy gondolták…

A Barcolana a világ legnagyobb vitorlásversenye

Sokszoros programváltozást követően, a Finn Gold Cup elmaradásának eredményeképpen október második hétvégéjét nem Palmán, hanem Trisztben töltöttem. Már egy héttel korábban látszott, hogy markáns hidegfront érkezik a verseny napjára. Minden meleg ruhámat bekészítettem, csakúgy, mintha nyáron kellett volna az Balti-tengerre utaznom.

Szép időben ezt a látványt várjuk Trieszt környékén
Fotó: Barcolana

A szombat esti közös vacsorán a fő témát a versenyzők egy csoportjának kötelezően előírt, a szervezők által ingyenesen biztosított COVID-teszt adta. Azoknak a versenyzőknek a rendező szervezet ugyanis vasárnap reggel visszautasította volna a nevezését, akik nem teljesítették ezt a követelményt. Most már könnyen írom, hogy “volna”, mert ismertek a fejlemények, akkor azonban még a kapcsolódó protokollt terveztük.

Nemzetközi versenybíróság COVID idején: négyen a helyszínen, ketten távolról, de így is mindenki mosolyog!

A nemzetközi versenybíróság többsége a helyszínen, két további versenybíró pedig otthonról, videokonferencián volt elérhető. Habár Trieszt több országhoz is rendkívül közel fekszik, a járvány által az utolsó pillanatban okozott nehézségek (megbetegedések vagy utazási korlátozások) komoly kihívást támasztottak a teljes nemzetközi versenybíróság kijelölésében. Az egyre frissülő előrejelzések alapján már éreztük annak lehetőségét, hogy a parti őrség utasítására lemondhatják a másnapi versenyt, mi még csak azon gondolkodtunk, hogy kevésbé biztonságos hajóinkkal mennyire erőltessük a vízre szállást.

A parti őrség hajója meggyőződik a vízi körülményekről
Fotó: Studio Borlenghi

Az éjszaka közepén viharos széllel és heves esőzéssel betört a hidegfront. A versenyrendezőség hajnalban elindult, hogy kitűzze a bójákat, ám a folyamatos szélmérések és a kora reggel tartott szervező bizottsági értekezlet alapján a verseny lemondása mellett döntöttek – a regatta 52 éves történelmében először. Vízszintesen szakadó esőben értem a klubba, eddigre a szervezők már teljesen átszervezték a működésüket, hogy a résztvevők felé üzemelő call centert megerősítsék. A korábban a város kikötőibe érkező hajósoknak azt javasolták, hogy hétfő délelőttig halasszák el az anyakikötőbe visszatérést. A versenypálya területén napközben 57 csomóig rúgó széllökéseket mértek.

Tőkesúlyos tengeri hajóknak is sok!

Gondolhatjátok, hogy csalódott vagyok, de mégse ilyen érzéssel indultam haza vasárnap. Egyszerűen jó volt végre kiszabadulni, egy rövid időre látni a tengert, újra megélni a szervezők meleg fogadtatását és személyesen is találkozni nemzetközi versenybíró kollégákkal, hogy színvonalas szakmai egyeztetéseket tarthassunk. A szervezők a versenyzők által is elismert felelős döntésüket Sandro Chersi, a verseny egyik atyjának idézetével kommentálták:

A jó vitorlázó a viharban a hajóját és a legénységét menti, a kiváló vitorlázó azonban úgy dönt, hogy nem száll vízre, és az ablakból figyeli a tengeren lévő jó vitorlázót.