A Laser osztály férfi világbajnoksága a résztvevők és a versenyzés színvonala miatt magabiztosan kiemelkedik a többi olimpiai versenyszám hasonló versenyei közül. Az eseményen 56 ország 156 versenyzője küzdött egyrészt a 2019. évi világbajnoki címért, másrészt pedig jövő évi olimpia újabb öt kvótájáért – emiatt érthető, hogy a versenyt Japánban rendezték. Különleges megtiszteltetés és felelősség volt, hogy életemben először vezethettem egy olimpiai osztály világbajnokságának versenybíróságát.

A versenybírói csapat
Fotó: Junichi Hirai

Az olimpiai vonatkozás miatt a verseny tisztségviselőit az osztályszövetség javaslata alapján a World Sailing jelölte ki. A hétfős csapatomba hat különböző országból (Új-Zéland, Hollandia, Németország, Lengyelország, Japán és Magyarország) érkeztünk, a vízi feladataink miatt a technikai bizottság francia vezetője csatlakozott hozzánk nyolcadikként, mint megfigyelő. Jelentős segítség volt számomra, hogy a versenybíróság magját a Laser osztállyal legtapasztaltabb versenybírók adták, így mindig számíthattam segítségre. A néhány hetes előkészületek során felvettük egymással és a szervezőkkel a kapcsolatot, megszerveztük az utazásunkat, és előkészítettük a munkánkhoz szükséges dokumentumokat, folyamatokat.

Már a rajt előtt indul az éles küzdelem
Fotó: Junichi Hirai

Szerencsésnek gondolom, hogy az oda- és a hazautam is simán zajlott, másoknak voltak járattörléssel kapcsolatos nehézségeik. Könnyebb volt így a zökkenőmentes átállás, komolyabb jetlag nélkül megúsztam. Japán persze különleges környezet, távoli kultúra, így ennek megszokása ráadás odafigyelést igényelt. Precíz szervezettségük nagyban hozzájárult a kezdeti nehézségek leküzdéséhez. A repülőtéren lelkes önkéntesek vártak, onnan kb. negyedórányi autózás után máris a kikötőbe értünk. Gyors körséta, üdvözletek és vacsora után hamar pihenni tértem, hogy a másnapi felkészülési napon mindent végig tudjunk venni.

Tökéletes helyszín a versenyhez
Fotó: Junichi Hirai

A versenyre alapvetően jellemző, hogy a szervezők mindenre gondoltak, ami a résztvevők igényét kielégíti, de semmit nem toltak túl. Más sportágakban szokványos, vitorlázásban kevésbé tapasztaljuk, hogy buszjáratok közlekednek a hotelek és a helyszín között. A két fő hotel és a kikötő között egész héten, a napi igények szerint jártak autóbuszok, mi is javarészt ezeket használtuk. Maga a helyszín rendkívül kompakt volt: körülbelül ötpercnyi sétával bejárható volt a központi épület, a rendezvénysátor, a hajópark és a sólyák. A sólyák mennyisége pontosan elegendő volt ahhoz, hogy soha ne legyen torlódás, a hajópark pedig kellően tágas, hogy mindenki szabadon eldönthesse, mikor szeretne vízre szállni. Az egész verseny lebonyolítását rengeteg önkéntes segítette mind a parton, mind pedig a vízen. A nyelvtudásuk ugyan sokszor hiányos volt, ezen tolmácsok jelenlétével igyekeztek enyhíteni. Partra érkezéskor minden versenyzőnek tolták a sólyakocsiját és minden nap azonnal tésztát szolgáltak fel. A japán mentalitásból adódóan mindenki tette a dolgát. A javaslatainkat megfogadták, a kéréseinket minden esetben a legjobb tudásuk szerint teljesítették, soha nem kellett semmit sem kétszer említeni. Ilyen környezetben rengeteg időt tudunk spórolni a külső függőségek kezelésén, és sokkal több időt tudunk szánni saját belső ügyeinkre.

Csapatvezetői értekezleten
Fotó: Junichi Hirai

Az első megbeszélésünkön egyeztettük a feladatok felosztását, véglegesítettük a folyamatokat és a dokumentumokat, a csapat pedig egész héten, folyamatos lelkesedéssel és precizitással végezte a munkáját. A napi rutin szerint aztán kora reggel kezdtünk a vezetői értekezlettel, majd a csapatvezetői értekezlet következett, amely rendszerint nyugodt körülmények között, ésszerű visszajelzések mentén zajlott. A reggeli megbeszélések sorát a saját versenybírói értekezletünkkel zártuk, ahol az addig összegyűjtött információkat tudtam megosztani a csapattal. Az olimpiai kvalifikáció miatt folyamatosan követtük az eredményeket, és napi riportokat készítettünk az aktuális állásokról és a potenciális lehetőségekről. Szükség esetén így tudtunk a vízen is nagyobb hangsúlyt fektetni az érintett versenyzőkre, hogy bármiféle manipulációnak gyorsan elejét vegyük.

A csapat egy része a vízen

A munkánk alapvetően csendben, a háttérben zajlott, célunk a kritikus helyzetek megelőzése volt. Ugyanezt képeztük le a vízi pozicionálásunkban is, hogy a lehető legkevesebb büntetést kelljen kiosztani szabálytalan meghajtás miatt. A vegyes körülmények okán szinte mindenre láttunk példát, de általános tapasztalat, hogy a 42. szabály bíráskodásának majdnem harmincéves történelme és az ez idő alatti következetes munka meghozza a hatását. Ebben a mezőnyben ugyanis már alig láttunk egyszerű, buta szabálysértéseket: szinte nincs a rajtvonalon billegtetés, vad kormányevezés vagy bőszélben eszetlen pumpálás. A kvalifikációs sorozat lezárását követően, tekintve, hogy a kvóták az aranycsoportban dőltek el, kicsit nagyobb hangsúly tudtunk fektetni a mezőnynek erre a részére.

A versenyrendezőséggel kiváló volt az együttműködésünk
Fotó: Junichi Hirai

A versenyrendezőség szuper munkát végzett. Minimális vízi várakozás mellett sikerült a teljes, tizenkét futamos versenyprogramot teljesíteni. Mindezt úgy, hogy a pályán egyszerre versenyző három flotta soha nem keveredett össze. Néhány esetben voltak általános visszahívások és megismételt rajtok, de a korán rajtolók hatékony azonosításával ezek száma is bőven a szokásos alatt maradt. A futamok célidejét minden esetben ötszázalékos toleranciával teljesítették, egyszerűen hibátlan volt… Helyszíni adottság, hogy különösen a gyenge körülmények között nehéz volt a szelet olvasni, könnyű volt rossz oldalt választani.

Változatos körülmények uralták a hetet
Fotó: Junichi Hirai

A parti adminisztrációnk egész héten gördülékeny maradt. A csapat elsőként partot érő tagjai elkezdték az óvási asztal menedzselését, mindenki más pedig azonnal papírra vetette a 42. szabállyal kapcsolatos büntetéseit. A napi első tárgyalás kezdetéig ezek rendszerint bekerültek az online rendszerbe, ahol a tárgyalások listája is követhető volt. A hirdetőtábla közvetlen szomszédságában üzemeltettünk egy monitort, amin az óvási határidők és a tárgyalások időbeosztása folyamatosan követhető volt. A hajók közötti óvások nyilvánvaló oka az olimpiai kvóták befolyásolása volt. Meglepő tapasztalat volt számunkra, hogy milyen népszerűnek bizonyult az egyeztető eljárás és a futamot követő büntetések rendszere. Ezzel ugyanis a vétkes hajó csak egy harminc százalékos pontbüntetést vállalt egy lehetséges kizárással szemben. Az is közrejátszhat a versenyzők döntésében, hogy futamot követő büntetés vállalása esetén a mögöttük lévő hajók nem ugranak előre egy helyet, mint amikor valakit kizárnak. Döntéshozatal szempontjából egy tárgyalásra emlékeznék csak vissza, ahol egy rajt előtti helyzetet elemeztünk. A tényekben egy szó módosításával teljesen más következtetésekre és döntésre lehetne jutni – nagyjából egy órát beszélgettünk róla, miután végül szavazással tudtunk csak dönteni.

Részvétel a helyi hagyományokban a megnyitón
Fotó: Junichi Hirai

A hivatalos ünnepségek, a megnyitó és a záróünnepség is pazar volt. Mindkét alkalommal az ország hagyományos ceremóniáira került sor, amibe örömmel avatták be a résztvevőket is. A megnyitón például szakéval töltött hordók tetejét kellett kalapáccsal szétütnünk, hogy ezzel alapozzuk meg az összes résztvevő sikerét, a díjkiosztón pedig dobos produkciót mutattak be, amelyet követően a ráadás számba a jelenlévőket is bevonták. A díjkiosztó adott alkalmat az osztály legkiemelkedőbb motorjának, a januárban tragikusan elhunyt Jeff Martin megemlékezésére. Az osztály hosszú ideig közvetlen közelében dolgozó vezetője tárgyilagos, de nagyon érzelmes beszéddel búcsúzott Jefftől, aki az összes résztvevő megbecsülését élvezi. Jelentős szerepe volt a 2013. évi balatonfüredi Laser világbajnokságok lebonyolításában is, a mi kapcsolatunk és közös munkánk ott kezdődött. Az akkori együttműködésünk a mai napig jelentős hatást gyakorol a Magyarországon megrendezésre kerülő Laser versenyekre.

Gyerekek látogatása a kikötőben

Versenybírói munkánk fontosságának elismeréseként a díjkiosztón engem is felkértek egy értékelő beszéd megtartására – szerencsére tolmácsolták japánra is, így célszerű volt egy előre megírt beszéd előadása. A kvalifikációs sorozat lezárásakor tartott hét közepi parti sokak szerint az osztály legjobb ilyen bulija volt. Nem volt hiány kedves vendéglátásban, állandó nyitottságban és folyamatos segítőkészségben. Az esemény üde színfoltja volt, ahogy a helyieket igyekezték bevonni az eseménybe. Több reggelen is kisiskolás csoportok látogattak el a kikötőbe, és szurkolással buzdították a felkészülő versenyzőket. Az érdeklődők számára pedig nézőhajókat biztosítottak, amelyekről a versenypálya közvetlen közelségéből lehetett követni a futamokat.

Közös kávézás

Az egész hetet Sakaiminatóban töltöttük, a hotelen és a kikötőn kívül így semmit nem láttam, hosszabb időre pedig most nem tudtam maradni. A lehetőségek alapján azonban sikerült a japán kultúra megismerését jól felhasználni a csapat kohéziójának erősítésére. A vacsoráinkat a város különböző éttermeiben fogyasztottuk el, jellemzően helyi fogásokat kóstoltunk. Délutáni szabadidőnket a kikötő közelében lévő kávézóban ütöttük el, ahol a világ különböző pontjairól származó tételeket kóstoltunk jobbnál jobb sütemények kíséretében. A szálloda minden este ingyenes rament szolgált fel, erre is gyakran rárepültünk, mielőtt a legfelső emelet fürdőjében, kellemes beszélgetések mellett zártuk napjainkat.

Reggeli sétánk a hajóparkban
Fotó: Junichi Hirai

A visszajelzések szerint a hét elején és közepén az okozta az általános meglepetést, hogy ilyen fiatalon töltöttem be az elnöki szerepet. A verseny végére aztán a közvetlen visszajelzésekből sem volt hiány. Természetes, hogy jól esik az embernek, amikor az utolsó csapatvezetői értekezleten felszólal az egyik edző, és megköszöni, hogy nem stresszeltük túl a támogató hajókra vonatkozó szabályok betartását. Nyilvánvaló, hogy ehhez a profi szakemberek együttműködése is szükséges volt, de valóban, egy hangos szó, sípszó vagy tárgyalás sem történt az ügyben. Ugyancsak emlékezetes marad, amikor az aktuális Európa-bajnok odajött hozzám a díjkiosztót követően, és megköszönte a segítséget, amit egy lehetséges óvásának beadásával és a nálunk lévő bizonyítékok bemutatásának felajánlásával kapcsolatosan tudtam adni neki.

Ahogy a helyiek emlegették a versenyzőket: “like Hollywood stars”
Fotó: Junichi Hirai

Nehéz egy ilyen rövid összefoglalóban visszaadni mindazt, ami miatt életem egyik legjobb vitorlásversenye marad ez az esemény. A vezető versenybírói kinevezésemet követően újabb elismerésként tekintettem arra, hogy rátermettnek véltek, hogy a legnívósabb olimpiai világbajnokság versenybíróságát vezessem. A verseny dinamikáját jól szemlélteti, hogy egy egyórás futamot követően az aranycsoport 52 hajója nagyjából két percen belül ért célba. A mezőny 56 ország sportolóiból állt, közöttük például Robert Scheidt, az osztály legendája, Tom Burton, az aktuális olimpiai bajnok (és a mostani győzelmével világbajnok) vagy Pavlos Kontides, az elmúlt két világbajnokság győztese, akit tavaly az év vitorlázójának választottak. Már a felkészülési szakaszban izgatott voltam, a verseny pedig tényleg teljes odafigyelést igényelt a helyszínen. A stressz kezelésében kiváló segítség volt a csapatom, ahol rengeteg szakértelmet és tapasztalatot tudtunk felszabadítani a konstruktív beszélgetések során. Igazán örültem annak, hogy egy kiváló csapat kovácsolódott a társaságból, és hogy ilyen kellemes hangulatban telt a hét. Egy ilyen csúcspontot követően a következő hónapokban főleg a munkámra és a tényleges szabadidőmre tervezek koncentrálni, mielőtt újra útra kelek a világ másik felére.