A pandémia alatt a regionális nemzetközi versenyek résztvevői is kiéhezve várták a megmérettetések lehetőségét, ez lehet a legfőbb oka annak, hogy az EurILCA koordinációja alatt, a Balatonfüredi Yacht Club által szervezett Európa Kupán és az ILCA osztályok Országos Bajnokságán a hasonló hazai rendezésű események körében rekordszámú nemzet és nevező képviseltette magát. A három osztályban összesen 15 ország 161 hajója adta le nevezését a négynapos regattára, amely alatt a Balaton az összes arcát megmutatta. A verseny szervezésében vállalt jelentős szerepem mellett az eseményen a versenybíróság alelnökeként és az EurILCA képviselőjeként vettem részt. A bejegyzésben ilyen szemmel igyekszem bepillantást nyújtani a részletekbe.

Az Európa Kupa fő célja nemzetközi versenyzési lehetőség biztosítása
Fotó: Szántó Áron / BYC

Az Európa Kupa egy évente tízalkalmas versenysorozat, amelyet minden évben tíz különböző ország együttműködésével koordinál az ILCA osztályok európai irányító szervezete, az EurILCA. A forgószínpados rendszerben Magyarország kétévente jut lehetőséghez, és már 12 éve hasonló, szeptemberi időpontban látjuk vendégül a környező országok versenyzőit. A sorozat elsősorban olyan versenyzőknek ad platformot, akik nemzetközi versenytapasztalatot szeretnének gyűjteni ahhoz, hogy egy Európa- vagy egy világbajnokságra magabiztosan érkezhessenek.

Az olimpikon résztvevők példaképként szolgálnak a legkisebb, ILCA 4-esek számára
Fotó: Szántó Áron / BYC

Az idei regatta több szempontból is különlegesnek számít az elmúlt évekhez képest:

  • A regonális országok mellett távolabbi európai nemzetek (pl. Málta), sőt, Európán kívüli országok (pl. Ausztrália, Bahrein, India és Kuwait) is részt vettek.
  • A nemzetközi porondra még csak készülő versenyzők között olimpiai résztvevők is feltűntek, akik példaképként és húzóerőként emelték a mezőnyök színvonalát.
  • A verseny négynaposra hízott a korábbi háromnapos program helyett, ezzel lehetőséget adva a különböző körülmények kipróbálására és arra, hogy az osztályok az Európa Kupa eredményeit felhasználva Magyar Bajnokokat is avathassanak.
  • A versenysport hazai életterének folyamatos szűkülésével ma Magyarországon gyakorlatilag lehetetlenség egy kikötőben sokrésztvevős, rangos vitorlásversenyt lebonyolítani. A népszerűvé vált esemény parti lebonyolításához más közeli kikötők kapacitására is támaszkodni kellett a hajóparkok kijelölésekor, emiatt a teljes versenyadminisztráció (beleértve a tárgyalási kérelmek, a pontszámfelülvizsgálati kérelmek és a felszerelés cseréjére vonatkozó kérelmek benyújtását) az online térben zajlott.
A pénteki nap nemcsak a kifejezetten erős szél, de a hosszú vízi időtöltés miatt is komoly megpróbáltatást jelentett
Fotó: Szántó Áron / BYC

Az időjárás ugyan szeszélyes volt, és időnként habár hosszabb várakozások mellett is, de minden versenynapon sikerült futamokat rendezni. Ehhez a versenyrendezőség folyamatos ébersége és kitartása volt szükséges, amely segítette a meghozott halasztási, érvénytelenítési és rövidítési döntéseket. Az első napokban a nyugatias (DNY és ÉNY) szelek domináltak, a szélerő a közepestől az igazán erősig (akár 30 csomós szélerősödések) terjedt, a verseny második felében pedig gyenge szelek uralkodtak. A hosszabb regatták elsődleges célját így jól támogatták a körülmények: az összes lehetséges szélviszonyban bizonyíthattak a résztvevők.

Versenybírók a vízen
Fotó: Szántó Áron / BYC

A verseny sportszerűségét egy hatfős nemzetközi versenybírósággal felügyeltük. A zsűri összetétele az esemény profiljához igazodva fiatalos, de kellő tapasztalatot felvonultató volt. Az erős osztályspecifikus ismeretek mellett kiemelt hangsúlyt fordítottunk a fejlődési lehetőségre, ezért a EUROSAF csereprogramon keresztül fogadtunk egy nemzeti versenybírót, a másik nemzeti versenybíró lehetőségét pedig magyar tisztségviselőnek tartottuk fent. A vízen három hajóval követtük a versenyt, és azonnali büntetéseket adtunk a tiltott meghajtást alkalmazó hajóknak azért, hogy a szabálykövető versenytársaikat megvédjük.

Jelenlétünk fő célja a szabálysértések megelőzése
Fotó: Szántó Áron / BYC

A leggyakoribb szabálysértések a rajt körüli kormányevezések és taktikai gyorsítások, valamint a hátszeles szakaszokban tapasztalt billegtetés voltak. A tárgyalási tevékenységünk három csoportba volt osztható:

  1. Több tárgyalást sikerült megelőznünk azzal, hogy az óvott fél, elismerve a hibáját, rendszerint visszalépett az érintett futamtól.
  2. Két orvoslati kérelmet tárgyaltunk, amelyek a versenyrendezőség tevékenységét firtatták a rendelkezésre álló körülmények között. Ezeket, mivel versenyrendezési hiba nem volt megállapítható, elutasítottuk.
  3. A hiányos vitorlaszámmal versenyző hajók tárgyalásai, ennek részleteit a következő mondatokban kifejtem.

Az első versenynapon észleltük, hogy számos hajó olyan vitorlaszámokkal versenyez, amelyek nem felelnek meg az osztályszabályoknak. A második nap reggelén általános felhívást tettünk arra, hogy a vitorlaszámoknak meg kell felelniük az osztályszabályoknak, azzal a kiegészítéssel, hogy a témában legkorábban szombaton fogunk eljárást kezdeményezni. Miután sokan javították a hiányosságaikat, szombaton nyolc hajót óvtunk az osztályszabályok megsértéséért, akik a 0 vagy 5 százalékos pontbüntetést kaptak az aznapi futamokra. Az utolsó napra már csak két hajó maradt, amely továbbra sem javított a vitorlaszámain, őket ismételten óvtuk. A tárgyaláson megállapítottuk, hogy az előzmények miatti tudatos szabálysértésükkel megsértették a sportszerűség alapelvét, így DNE-vel zártuk ki őket.

Boldog reggeli kávézások
Fotó: Szántó Áron / BYC

A versennyel kapcsolatos feladatainkat közösségi élményekkel igyekeztünk egyensúlyozni, ilyenek voltak a reggeli közös kávézások és beszélgetések, vagy a rövid esti kirándulások és a környéken fellelhető finom vacsorák. Az eseménnyel kapcsolatos pozitív visszajelzések és visszhangok, valamint az, hogy nemzetközi résztvevők újra jó hírét viszik a Balatonnak, tovább erősíthetik a BYC és az EurILCA együttműködését, bízva abban, hogy két év múlva újra viszontláthatjuk a versenyt a tavon.