A tavalyi lendület kitartott, a múlt hétvégén újra én vezettem a Volvo High Tech Regatta versenyrendezőségét. Az elsősorban a Kékszalagra készülő esélyes csapatok ezúttal is meghívásos alapon vehettek részt az egyedi eseményen. A kétnapos versenyen volt minden: szélcsend, pöffvadászat, középszeles rohanás és akadálypálya a Balaton-átúszás és a Balaton-átevezés körül, mégis sikerült a teljes tervezett programot biztonságosan megvalósítani. Hogy hogyan, erről szól a bejegyzés folytatása.

Rajteljárás vezénylete
Fotó: Volvo High Tech Regatta

Nem túlzás már az elején kijelentenem, hogy ez volt életem legnehezebb egyhétvégés versenyrendezése. Az esemény már alapvetően bonyolult volt a high tech mezőny sokszínűsége és a hajók biztonsági jellegzetességei miatt. Idén ehhez társultak be a szóló tókerülésről megismert nyílt nyolcméteres hajók – a többtestű és libera hajókhoz képest eltérő, de párhuzamos versenyprogrammal. A figyelmet tovább osztotta a tavon ekkor megrendezett Révfülöp és Balatonboglár közötti Balaton-átúszás és a Fonyód-Badacsony közötti Balaton-átevezés. Utóbbiról elég korán tudtunk ahhoz, hogy megfelelő együttműködéssel közös megoldás alakuljon ki a szombati Alsóörstől Balatonfenyvesig tartó távolsági verseny alatti biztonságos, az evezés pályáját nem érintő kapun keresztüli keresztezésre. Az átúszást viszont már több hete halasztgatták, mire végül ez is július közepére csúszott.

Sokan használták a Kékszalagra való felkészülésnek a versenyt
Fotó: Volvo High Tech Regatta

A hajózási zárlattal védett úszófolyosó keresztezésében rejlő veszélyeket nem szabad alábecsülni. A vízirendészet hathatós közreműködésével, hosszas egyeztetések eredményeképpen találtuk meg azt a megoldást, amellyel mindkét verseny résztvevői biztonságosan teljesíthették saját kihívásukat. A speciális tudnivalókat a versenyutasítás részletesen tárgyalta, és pályafutásom során először prezentációval támogattam a versenyzői értekezletet, ahol mindenki számára velősen foglaltam össze a kritikus helyek jellemzőit. A vitorlázók az átúszás északi parti kezdeténél egy dupla kapuval megjelölt folyosón keresztezték a veszélyes területet, a távolsági verseny rajtját pedig úgy kellett időzítenünk, hogy legkorábban 14 órakor érhessen oda az első hajó. Hibás időzítés esetén felkészültünk arra, hogy az úszófolyosótól keletre fekvő kapunál rövidített pályán célba érhessenek a hajók.

Gigászok harca
Fotó: Volvo High Tech Regatta

Az időjárás azonban megtréfált bennünket. A távolsági verseny rajtja körül még friss, időnként akár 15 csomós szél is fújt az egész tavon. Ebben az időben a foilerezésre képes hajók könnyedén repülnek a víz felett, és akár egy óra alatt megteszik az Alsóörs-Révfülöp távot. A Tihanyi-szoros gyors elérését követően azonban – az időjárás-előrejelzéssel ellentétesen – csíkozódni kezdett a víz, és a partok felől szakadoztak már csak le erősebb pöffök. A többtestűek élbolya kitűnő csatákat vívott a szélfoltokért. Láttunk az elejétől fogva az északias frissülésekben bízó, észak felé húzó hajókat, és találkoztunk olyannal is, aki a kezdetben reménytelennek látszó déli parti irányból jött vissza végül előkelő helyen. A badacsonyi kapu eléréséig stabilan haladtak a hajók, ekkor úgy tűnt, hogy bő negyedóra múlva meglesz az első célba érő. A szélcsapot azonban egy pillanat alatt elzárták, és azon kezdhettünk izgulni, hogy lesz-e egyáltalán a limitidőn belül célba erő. Hosszas türelmes várakozást követően sorban csorogtak be a hajók a célba, és a mezőny jelentős része érvényes futamot teljesített. A 8m Open hajók esetében kihasználtuk a révfülöpi kapu nyújtotta rövidítési lehetőséget, hogy az ő futamuk is érvényes lehessen.

Pályaverseny rajtjához közeledve
Fotó: Kollmann András

Itthon a távolsági versenyek szokványosak a rohanógépeknek, a pályaversenyek azonban kevésbé. Ezen az eseményen azonban rövid, kb. félórás pályafutamokon is lehetőséget kapnak a résztvevők, hogy összemérjék képességeiket. A jellemzően kétkörös cirkáló-hátszél pályákat izgalmas rajtszituációk és pörgős manőverek jellemezték. A koncentrált mezőny jól felmérhette, hogy milyen pozícióvesztést okozhat például még egy ráadás halzolás célba érés előtt. A tervek szerint szombaton kettő, vasárnap pedig egy pályafutamot rendeztünk volna. Ez végül megfordult, mert a szombati első futamkísérletet a jelentősen elforduló szél miatt félbe kellett szakítani. A reggeli friss északnyugatit ugyanis a rajt idejére bizonytalankodó, de mégis elegendően nagy területen leterjedt délkeleti váltotta, így belevágtunk. Az első szakasz végén azonban elindult hátulról újra a határozott nyugati, ezért erre rákészülve érvénytelenítést jeleztünk, és új pozíciót vettünk fel. Az újrakezdett partközeli futam látványos élményt nyújtott a mólón lévőknek.

Versenyzői értekezlet vasárnap reggel
Fotó: Volvo High Tech Regatta

A vasárnapi pályafutamokat – habár az időjárás-előrejelzés egész napra szélcsendet mutatott – szuper, 5-10 csomós északnyugatiban tartottuk Balatonfenyves előtt. Ez mindenképpen a kellemesebb csalódás a szombati után, bár tény, hogy a meteorológusok a hétvégén pontatlanok voltak. A pályatűző motorosaink gyorsan követték a kéréseimet, hasznos információkkal láttak el ahhoz, hogy időszerűen hozhassunk meg döntéseket. A napi első futam befutója közben már javában a második futam pályájával készültünk. Ez tette lehetővé azt, hogy rövid szünetet követően azonnal belevessük magunkat az új rajteljárásba.

Mindeközben a nyolcméteresek egy rövidebb távolsági versenyt teljesítettek. A kikötő előtti rajt után Szigliget felé vették az irányt, majd V alakot leírva újra a kikötőhöz, aztán pedig Fonyód elé vitorláztak. A célvonal megint a kikötőnél volt, így a partról bámészkodók háromszor is láthatták a mezőnyt. A pálya hosszát úgy terveztem meg, hogy lehetőleg nagyjából akkor érjenek célba a túrázók, amikor a többiek a második pályafutam végére érnek.

Numerikus rajteljárás a könnyebb követhetőségért
Fotó: Farkas Ágnes

Nemcsak a partközeli érdeklődők követhették a versenyt, hanem az online tartalmak is folyamatosak voltak. Az élőképes közvetítést jól támogatta az olimpián és a világkupán bevált, már itthon kishajós környezetben is kipróbált numerikus rajteljárás. A rendezőhajón minden segítő gyorsan felvette a ritmust, és már önállóan követte a gyorsan egymás után következő jelzéseket. Fontos megemlékezni arról, hogy a tavon egyszerre bonyolított események kifeszítették a Balaton körüli rádiós erőforrásokat is. Gondos koordinációval azonban a hagyományos Balatrönk rendszeren a teljes tó hosszában tudtunk egymással kommunikálni, a versenyzők pedig folyamatos tájékoztatást kaptak a VHF rádiós rendszeren keresztül.

A versenyrendezés csapatmunka a javából
Fotó: Volvo High Tech Regatta

Minden bonyodalom mellett újra rendkívüli élményt nyújtott a verseny, ahol testközelből láthattam a jövő héten egymással versengő rohanógépeket. Sok újdonságot tanultam, rengeteg izgalmas tapasztalatot szereztem a hétvégén, és bízom benne, hogy munkánk a versenyzők elégedettségét szolgálja. Óriási köszönet illeti a lelkes versenyrendező csapatomat, akik a maximális odafigyelés mellett gondoskodtak a folyamatos jókedvről, és segítettek átlendülni a stresszesebb időszakaimon.

Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a High Tech Regatta volt az idei utolsó versenyrendezésem. A szűk két hét múlva visszatérek a nemzetközi versenybíráskodás világába, hiszen kezdődik a Verseny, az aarhusi összevont olimpiai kvalifikációs világbajnokság. Duplán várom az eseményt, hiszen egyrészt visszatérhetek Dániába (az ország, ahol Magyarországon kívül a leghosszabb időt töltöttem életemben), másrészt pedig az olimpiai vitorlázás legjobbjai között szolgálhatom a sportot.