Január, február… és december. Közötte pedig a rohanás. Nem újszerű ez az érzés. Az év utolsó napjaiban viszont újra megállok egy pillanatra és visszatekintek az elmúlt tizenkét hónap meghatározó élményeire, eredményeire. Lássuk rövid blokkokban, mivel múlattam az időt… A kattintható hivatkozások a teljes bejegyzésekre mutatnak.

A 2017. évi szezonom tablója

A természetes életközösségben: bíráskodtam

Az első nyári napsugarakkal már a Splitben hagyományosan húsvétkor rendezett Olimpiai Vitorlás Héten találkoztam. A kicsi, de annál koncentráltabb Laser mezőnyök kiváló bemelegítési lehetőséget nyújtottak a szezon elején. Split az olimpiai Laser vitorlázás egyik európai központja, ezért már csak ha a helyben készülő versenyzők részt vesznek egy eseményen, fontos nevekkel találkozhatunk a világranglista elejéről. Májusban létrejött, amire évek óta várok: egyetemista koromban a vizsgaidőszak miatt többször vissza kellett utasítanom a medembliki Delta Lloyd Regattára szóló meghívást. Idén ez végre máshogy alakult, és az egyik kedvenc versenyhelyszínemen láthattam majdnem az összes olimpiai osztályt együtt versenyezni. A mai napig izgalommal tölt el, ahogy visszaemlékezem a szkiffek rövid, ultrapörgős éremfutamaira. Medembliket nehéz elengedni: augusztus végén visszatértem a női egyszemélyes olimpiai versenyszám, a Laser Radial világbajnokságára. Majdnem ötven nemzet képviseltette magát, a mezőny eleje pedig igazán komoly kihívásokat okozott számunkra. Szerencsére a világ néhány legjobb versenybírójával dolgozhattam együtt, a hat versenynap alatt soha nem éreztem bizonytalanságot. Máris elértünk szeptemberhez, az ősz első hónapjához, és hazai vizeken még nem bíráskodtam. Óriási hiányt éreztem, ennyit még soha nem hagytam ki egyszerre, de más elfoglaltságaim miatt szükségszerűen alakult ez így. Magyarország először adott otthont a férfi nehézsúlyú olimpiai versenyszám osztálya, a Finn világbajnokságának. Santander óta negyedszer voltam egyhuzamban tagja a nemzetközi versenybíróságnak, ezért rengeteg ismerős arc fogadott a versenyen. Október elején, a spanyol-katalán helyzet egyik csúcspontja idején Barcelonába utaztam, ahol az olimpiai Laser osztályok Európa-bajnokságán vettem részt a nemzetközi versenybíróság alelnökeként. Nagy, de testhezálló kihívásként tekintettem erre a lehetőségre, a visszajelzések alapján pedig meggyőződésem, hogy munkánkkal a versenyzők és kísérőik többsége is elégedett volt.

Folyamatos mozgásban: versenyeket szerveztem és rendeztem

Szerencsés években a május hosszú hétvégével indul. Idén ekkor rendezte a Balatonfüredi Yacht Club a J/24 és a Melges24 osztályok háromnapos flottabajnokságát. Nagy öröm volt számomra, hogy az idén 150 éves BYC-ben, amely a versenyzői, versenybírói és versenyrendezői nevelőegyesületem, olyan versenyrendező csapatot vezethettem, amely tagjainak már én is bőséges tudást adhattam át. Habár Magyarországon a vitorlázást és a szörföt két különálló szövetség irányítja, nemzetközi viszonylatban ezek mindegyike a World Sailing alá tartozik. Idén már negyedik éve tart a szörfösökkel is az együttműködésünk, amely szerint rendszeresen részt veszek versenyeik lebonyolításában is. Büszke vagyok arra, hogy felkértek az elmúlt húsz év legnépesebb hazai szörfversenyének versenyvezetői feladatának ellátására. Ugyancsak júniusban sikerült visszatérnem egy számomra “régi jóbarát” közösséghez: versenyt rendeztünk a többtestű hajóknak. Úgy látszik, hogy a katamaránok 2010 óta a szélsőségeket testesítik meg a versenyrendező karrieremben. Akkor ugyanis szélhiány miatt maradt el a bajnokságuk, idén a túl erős széllel akadtak problémák. Július közepén egy igazán újszerű kihívást vállaltam el. A Kékszalag leggyorsabb hajói számára rendeztük a High Tech Regattát, egy komplex, pálya- és túrafutamokból álló eseményt. Szeptemberben pedig visszaültem az íróasztal mögé, és az egyik legnagyobb hazai túraverseny, a Szüreti Regatta pontszámítását vállaltam el. Hálás vagyok, hogy részt vehettem az utolsó Csilla által rendezett TVSK-túraversenyen.

Ami nem mindig látszik nyilvánvalóan: szakmai háttérmunkát végeztem

Az előző tél nagy feladata a 2017. január 1-től hatályos versenyszabályok fordítása és kiadása volt. Az előző olimpiai ciklus után második alkalommal kértek fel a projekt vezetésére, amelyből a legtapasztaltabb hazai szakemberek társaságában vettem ki a részemet. Egy átmenet kezdeteként Magyarország egyik delegáltjaként vehettem részt az EUROSAF szakember-csereprogramjának római találkozóján januárban. A találkozó kulcsfontosságú a tagországok nemzeti szakembereinek előrelépése és a résztvevők közötti tapasztalatcsere szempontjából. A World Sailingben és a Magyar Vitorlás Szövetségben is tisztújításra került sor az előző olimpiai ciklus lezárását követően, így a két szervezet bizottságai is megújultak. Májusban a World Sailing Q&A szakmai bizottságának tagjául választottak, ahol azóta is intenzíven dolgozunk azon, hogy a világ szakemberei egységesen alkalmazhassák a sport szabályait. Júniusban az MVSZ elnöksége a Versenybíró Bizottság vezetésére kért fel, november óta pedig a World Sailing Virtuális Versenyszabályok munkacsoportját is irányíthatom. Utóbbi tevékenysége kulcsszerepet játszik abban, hogy a vitorlássportot is meghonosítsuk az esport világában.

Ahol visszaadhatok: oktattam, ismeretterjesztő cikkeket készítettem

Az új versenyszabályok kézenfekvő témát adtak az év eleji versenybírói és versenyrendezői továbbképzésekre, amelyek szervezésében és lebonyolításában idén is aktív szerepet vállaltam. A szakemberek oktatása mellett számos egyesület (például a Balatoni Yacht Club és a Kereked Vitorlás Klub) és versenyzőcsapat (például a Magnum Sailing Team) keresett meg, hogy segítsek bővíteni szabályismereti tudásukat. Mindezek közül kiemelkedik a Balatonfüredi Yacht Clubban tartott egynapos tréningem, amelyen a kezdő és haladó kishajós versenyzők mellett a nagyhajós közösséget is igyekeztem megszólítani. Tavasszal együttműködésbe kezdtünk az egyik legnagyobb nyomtatott példányszámmal készülő hazai vitorlás újsággal, az Aqua Magazinnal, amely negyedévente megjelenő számaiban rendszeresen olvashattok tőlem ismeretterjesztő tartalmat.

Más vizeken: szemléletet tágítottam

A blogomban ez kerül a sor végére, holott a 2017. évben mégis a munkám volt a legfontosabb. Szeretnék megemlékezni arról a rendkívül szerencsés együttállásról, hogy tevékenyen részt vehettem “minden idők legjobb világbajnokságának” lebonyolításában. Mérnöki ismereteimet és a nemzetközi sportéletben szerzett jelentős tapasztalataimat kamatoztatva, oszlopos tagja voltam a 17. FINA Világbajnokság technikai infrastruktúráját szolgáltató csapatnak. Munkám során hat vizes sportág szakmai és médiahátterébe láthattam bele; életre szóló élményeket gyűjtöttem és nagyon büszke vagyok az országunk teljesítményére.

A jövő: hogyan tovább?

Ahogy az eddigiekből is kiolvasható, kézenfekvő, hogy a meglévő pilléreket tovább építve folytassam a munkát. Bízom benne, hogy a következő év is tartogat újabb kihívásokat, amelyek megvalósítása során továbbra is kiváló barátokkal és kollégákkal találkozhatok.

Minden olvasómnak helyes szabályértelmezésekkel teli, sikeres új évet kívánok!