A hagyományos csopaki utánpótlás ranglista és válogató versenyt idén a pünkösdi háromnapos hétvégén tartották, amelyen hat osztály közel kétszáz hajója küzdött a helyezésekért. Az esemény bőséges kihívásokat tartogatott az összes szereplő számára, végül azonban a túlnyomóan gyenge szeles és gyakran labilis időjárási körülmények között a futamok jelentős részét mégis sikerült lebonyolítani. A tavalyi kényszerszünet után idén újra lehetőségem volt visszatérni a hazai utánpótlás versenyek versenybíróságába, ezúttal alelnökként segítettem a csapatot és a futamok sportszerűségét.

Tizenkilenc évvel ezelőtt, akkor még Egis Kupa néven ez az esemény volt életem első vitorlás versenye. Nem emlékszem sok részletre, de abban biztos vagyok, hogy nagyon izgatottan vártam a megmérettetést. Végül negyedikek lettünk, örültünk a helyezésnek. Klasszikus tavaszi idő volt sok napsütéssel, az akkor hagyományos, friss reggeli keleti szelekkel. Füredről jártunk minden nap vízen, csakúgy, ahogy a mai gyerekek is teszik. A szervezés koncepciója is hasonló: az összes utánpótlás osztályt igyekeznek egy közös versenybe integrálni. Mára azonban ez sokkal nagyobb terhet ró a szervezők vállára. Akkor öt osztály (420, Laser Radial, Európa, Cadet, Optimist) versenyzett egy pályán, ma hat osztálynak (az Európa és a Cadet eltűnt, jött viszont a 29er, a Laser 4.7 és az RS Feva helyettük) már három pályát szükséges tűzni. Egyrészt sokkal több a gyerek most a vitorlássportban, és ezáltal népesebbek a mezőnyök, másrészt pedig a különböző osztályok egyedi tulajdonságait és igényeit már nem lehet egyetlen pályával kiszolgálni.

Új osztályok, több versenyző a hazai utánpótlásban
Fotó: Magyar 29er Osztály

Nem feltétlen kell közel húsz évet ugrani, amikor erre az első látásra kedvező jelenség kihívásaira szeretnénk reagálni. A Magyar Vitorlás Szövetség az idei évtől kezdve maga jelöli ki a versenybírókat a kiemelt hazai versenyekre, így miután a Versenybíró Bizottságban hosszú hónapokat dolgoztunk a javaslatunkon, most belülről is megtapasztalhattam a folyamat működését. Az eseményre végül egy nyolcfős óvási bizottság érkezett; ez hazai viszonylatban azonnal úttörő megoldást jelentett, mert még soha nem volt példa arra, hogy ennyi versenybíró működött volna közre egy magyar ranglista versenyen. A kijelölési rendszerben szereplő megállapodás alapján a szövetség azzal segíti a szervezőket, hogy helyettük (de ajánlásaik alapján) felkutatja a versenybírókat, valamint vállalja a kijelölt szakemberek költségeinek nagy részét. A másik oldalról szerződés köti a rendező szervezeteket, hogy a megfelelő eszközöket, infrastruktúrát, és szükség esetén szállást biztosítsanak a szakemberek számára ahhoz, hogy a lehető legmagasabb szinten végezhessék a feladatukat. Az elvárás ugyanis rendkívül magas: felkészült edzők és lelkes szülők támogatják a fiatalokat, akik számára színvonalas körülményeket kell garantálni ahhoz, hogy akár a ranglista sorozatban, akár a világversenyekre kiírt válogatókon a legjobban szerepelhessenek.

Az óvási bizottság munkájának szervezését nemzetközi tapasztalatok alapján készítettük elő. Már a helyszínre érkezés előtt minden versenybíró hozzáfért a szükséges felkészülési anyagokhoz, ismerte a versenyen elvégzendő feladatát. A péntek esti első megbeszélésünk így flottul lezajlott, sikerült azonosítani azokat a hiányzó elemeket, amelyekkel mindenki utolérhette magát a másnapi kezdésre. Minden reggel tartottak edzői értekezletet, ahol rendszerint mi is képviseltettük magunkat. Minden nap reggel és este tartottunk belső megbeszéléseket, ahol saját munkánkat szerveztük. A technikai lehetőségekkel élve, a versenyzőknek szóló információkat a hivatalos hirdetőtáblával párhuzamosan online is közzétettük, ezzel segítve azokat a résztvevőket, akik nem az anyakikötőben tárolták a hajójukat.

Most már tényleg csak mosolygunk rajta…

A terveink szerint a vízen négy motorosban lettünk volna jelen, hogy a 42. szabály betartását ellenőrizzük. Sajnos azonban ez egy futamban sem tudott megvalósulni, mert csak három működő motorossal tudtunk gazdálkodni, ezek közül is az egyik jelentősen az elvárt standardok alatti volt. Sokáig kerestük a lehetőséget, hogy hogyan tudunk segíteni a probléma orvoslásában, végül az utolsó napra belenyugodtunk, nem idegeskedtünk tovább rajta. Adottságként kezelve így igyekeztünk a legjobb szolgáltatást nyújtani, a parton maradó kollégák pedig higgadtan, türelmesen kezelték a helyzetet, és folyamatos segítséget nyújtottak a futamok utáni adminisztratív teendők előkészítésében. A három napból egyet a Laser Radial és a Laser 4.7 osztállyal, kettőt pedig az Optimistekkel töltöttem.

Optimistek rajt előtt

A futamok alatt a szokásos gyenge szeles szabálytalanságokat figyelhettük meg, viszont egyik osztályban sem tapasztaltunk kirívó eseteket vagy elharapózó számokat. Üdvözítő volt, hogy szinte az összes olyan büntetésnél, amelyben szerepem volt, jöttek a versenyzők magyarázatot kérni. A beszélgetések gyakoriságában és kultúrájában hatalmas fejlődést tapasztaltam akár az elmúlt két-három évet tekintve is. Az Optimist osztály két csoportban versenyzett, ahol az elmaradó futamok miatt nem tudott sor kerülni a döntőkre. A kvalifikációs futamokban fontos alapelvünk volt, hogy mindkét flotta számára egyenlő feltételeket biztosítsunk, ezért egy-egy motorost rendeltünk hozzájuk, és futamonként cseréltünk mezőnyöket. (Annál a rajtnál is csak egy motoros ment a mezőnnyel, amikor még kettő lett volna elérhető.)

A 2017-től érvényes versenyszabályok a támogató személyek szabálysértéseivel is foglalkoznak. Az edzői értekezleten kiemelt módon foglalkoztunk a témával elsősorban azért, hogy a kísérőmotorosoktól tiszta maradhasson a versenyterület. Apróbb figyelmetlenségeket leszámítva minden edző lelkiismeretesen figyelembe vette a szabályokat, és elfogadta, hogy ezek követésével tud hozzájárulni ahhoz, hogy a legjobb feltételek között versenyezhessenek a gyerekek.

A versenyen technikai bizottságot is kijelöltek. Az ő feladatuk az Optimist osztály biztonsági felszereléseinek ellenőrzése volt, főként megelőző céllal. Azaz még a parton, futamok előtt véletlenszerűen kiválasztott hajóknál vizsgálták például a mentőmellény, a síp és a vontakötél meglétét vagy azt, hogy a légzsák elegendően fel volt-e fújva. A hiányosságokat minden esetben javíthatták a gyerekek, a távolabbi kikötőkből érkező versenyzők miatt pedig az azonnal nem orvosolható hiányosságok pótlására egy napos türelmi időt biztosítottak.

Folyamatos koncentráció

A tárgyalások vonatkozásában felkészültünk arra, hogy esetlegesen két panelra tudjuk osztani az óvási bizottságot. A beadott óvások száma azonban nem indokolta a megoldást. Két esetben – hazai viszonylatban szintén úttörő módon – egyeztető eljárással sikerült feloldani a versenyzők közötti konfliktust. A vétkesnek javasolt hajók a T függelék szerint futamot követő büntetést vállaltak, az óvó fél pedig visszavonta az óvást. A verseny utolsó napján sajnálatos módon egy 69. szabály szerinti tárgyalást is tartottunk egy helytelen magatartásra vonatkozó jelentés és az ahhoz kapcsolódóan lefolytatott vizsgálatunk alapján. Szerencsére ritka ez az eljárás a versenyeken, ezért viszont csak csekély tapasztalattal rendelkezünk ehhez. A tárgyalást rendkívüli gondossággal igyekeztünk előkészíteni, amely során kizártunk mindenféle összeférhetetlenséget és folyamatosan figyelembe vettük a gyerekek fiatal korát azzal, hogy az edzőjüket végig bevonva tartottuk.

Reggeli ingázás az “irodába”

A szervezők erejükön felül kitettek azért, hogy a vendéglátásra ne lehessen panasz. Minden nap valamilyen finomsággal várták a résztvevőket, a kikötőben pedig mindenki azért dolgozott, hogy a legjobb kiszolgálást nyújthassák. Fel kell azonban ismerni, hogy a napjainkra óriási falat lett egy ekkora, ilyen komplexitású verseny megszervezése. Rengeteg tárgyi erőforrás és jól képzett közreműködők tömege szükséges ahhoz, hogy a részletek és a nem várt helyzetek kezelése is flottul, körültekintően történhessen. Az óvási bizottságunk működése belülről úgy látszott számomra, hogy a szövetségben megalkotott folyamattal már rövidtávon is sikerül jól reagálni a növekedéssel járó kihívásokra – közép- és hosszútávon pedig az a nyilvánvaló cél, hogy versenyről versenyre is egységesen megőrizhessük az elvárt színvonalat. Megfigyeléseim szerint ehhez hasonlóan szükséges megtalálni azokat az ösztönzőket, amelyek segítenek a versenyszervezés és rendezés számára is felmérni a bővüléssel járó kihívásokat.