A pünkösdi hétvégén a Magyar Szörf Szövetség balatonaligai bázisa adott otthont a szörf bajnokság és a Central European Supercup második fordulójának. Öt osztályban közel száz versenyző állt rajthoz, népes küldöttség érkezett Szlovákiából és Csehországból is. A változatos időjárási körülmények kiváló lehetőséget adtak minden résztvevő számára, hogy a kedvenc körülményeikben is bemutathassák legjobb képességeiket. Lelkes versenyrendező csapatommal minden alkalmat igyekeztünk a megragadni, hogy minél több jó futammal zárulhasson az esemény.

A mezőnyök felét külföldi versenyzők adták
Fotó: Vihar Gergely

Habár legtöbbször vitorlásversenyeken szoktam bíráskodni, sem a szörf, sem pedig a versenyrendezés nem idegen világ számomra. Az olimpiai környezetben ugyanis a szörf a vitorlássport része, nemzeti versenyrendezőként pedig rendszeresen kiemelt események lebonyolítását irányítom. Az esemény fő kihívása az volt, hogy az időjárás függvényében a különböző osztályokat úgy kombináljuk a versenypályákon, hogy sportszerű és biztonságos körülményeket teremtsünk a versenyzőknek; a lebonyolítás szabályainak és a erőforrások tervezésének ez adta a magját. Két alap forgatókönyet képzeltem el:

  1. Erősebb, siklásra alkalmas szélben, amikor a Formula és a Foil osztályok is tudtak versenyezni, nekik adtunk prioritást, és őket a Raceboard és az RS:X osztályokkal kombináltuk a pályán. Előbbiek egy külső körös trapéz pályát, utóbbiak pedig egy kétkörös cirkáló-hátszél pályát teljesítettek háromnegyedszeles befutóval.
  2. Gyengébb szélben, amikor a Formula és a Foil osztályok nem tudtak versenyezni, a Raceboard és az RS:X osztályokat a fiatalok Bic Techno 293 osztályával kombináltuk a pályán. Ekkor a nagyobbak egy extra körös trapézt teljesítettek a külső hurkon, a kicsiknek pedig megmaradt a kétkörös cirkáló-hátszél pálya – így tudtuk kompenzálni a közöttük lévő sebességkülönbséget.

Amikor csak egy rajtcsoport szállt vízre, akkor értelemszerűen csak egy cirkáló-hátszél pályát tűztünk ki. Úgy tettük lehetővé a rugalmas kombinációkat, hogy a versenyutasításban kódokkal határoztuk meg a pályákat, és a vízen minden futam előtt táblára írtuk ki, hogy az adott csoport melyik pályát teljesíti. Ez ugyan megkövetelte a versenyzők fegyelmezettségét, de a minden reggel megtartott megbeszéléseken már előrevetítettük, hogy mire számíthatnak a vízen. Az értekezleteket természetesen két nyelven, magyarul és angolul tartottuk, hogy egyenlő feltételeket biztosítsunk mindenki számára. A végén mindig lehetőséget adtunk kérdésekre, észrevételekre.

Csapatunk a rendezőhajón
Fotó: Vihar Gergely

A tervezéssel nagy vonalakban meg is lennénk, nézzük a kivitelezést. Egy rajt- és célhajó, három pályatűző motoros, három további mentőmotoros (akik zónákra osztották egymás között a pályát, és szavatolták a verseny biztonságát) és folyamatos versenyirodai ügyelet állt rendelkezésre. A versenyrendezés koordinációját és a teljes vízi adminisztrációt a rajthajóról valósítottuk meg. A pályatűzésben gyakorlott versenyrendezők segítettek, akikkel szintén előre egyeztettük a lehetséges konfigurációkat és azok végrehajtását. Így mindenki azonnal értette, hogy mit milyen sorrendben kell kiviteleznünk, hogy hatékonyak legyünk. A körülmények változását folyamatosan figyeltük, így sikerült szinte folyamatosan tartanunk a kitűzött célidőket. Minden befuttatást követően fényképen küldtük a partra a jegyzőkönyveket, ahol már napközben készültek az eredmények. Amikor a nap végén partra léptem, az első verzió már a hirdetőtáblán volt.

A lebonyolítást csak precíz adminisztrációval tudtuk folyamatosan követni
Fotó: Vihar Gergely

A koordináció további fontos eleme volt a versenyzők mozgatása a part és a víz között. Annyi erőforrás ugyanis nem állt rendelkezésre, hogy minden osztály egyszerre tudjon versenyezni, ezért néhány futamonként cseréltük az osztályokat. Ez az osztott időbeosztás lehetőséget adott a versenyzőknek arra, hogy a nap közepén újratöltődhessenek kicsit. A rajthajón pontosan kiszámoltuk, hogy mikor kell ahhoz lehúzni egy parti halasztást, hogy a versenyzők pont addigra érjenek a vízre, mire rajtolni is tudnak, azaz befejeződik a vízen lévők folyamatban lévő futama. Ha túl korán hívtuk volna vízre őket, akkor kellemetlen, hogy várakozniuk kell, és elfáradnak vagy kihűlnek, ha túl későn, akkor pedig magunkkal szúrunk ki, hogy üresjárat marad a napban.

Raceboard és RS:X rajt a rendezőhajóról nézve
Fotó: Vihar Gergely

A szombati napon a friss északnyugatiban így az összes osztálynak megtartottuk mind a négy tervezett futamát, ezzel tizenként futamot rendeztünk meg. Nagyjából kilenc órát töltöttünk vízen, amibe csak rövid, jellemzően futamok alatti pihenők fértek bele, de a további napok előrejelzését látva mindannyian tudtuk, hogy be kellett ezt vállalni. Jó volt látni az örömteli versenyzőket, amikor a célvonal felé egy-egy pöfföt elkapva siklattak és sikongattak. Vasárnap délelőtt szél hiányában esélytelen volt a vízre szállás, majd délhez közeledve nyugatias áramlás kezdett felépülni. A helyi előrejelzés is mutatta ennek lehetőségét, így bíztunk benne, hogy több lesz ez, mint egy kis vízi szél. Az erős napsütésben biztosra szerettem volna menni, hogy nem töltünk felesleges időt a vízen, ezért csak akkor indultunk neki, amikor már stabilan fújt a 6-8 csomós szél. A második forgatókönyvet tudtuk alkalmazni, és ezeknek az osztályoknak a fokozatosan gyengülő szélben további 2-2 futamot rendeztünk. Igazi fizikai erőpróba volt, ahogy végig pumpálniuk kellett. A napi limitidő és a szél teljes felszívódása egybeesett, ezzel pontosan kihasználtuk ezt az időablakot is. A hétfőt teljes egészében a parton töltöttük, nem alakult ki a partmenti áramlásnál határozottabb szél.

A versenyzők egy részének és a versenyrendezőségnek vidám közös csoportképe
Fotó: Vihar Gergely

Egy újabb tartalmas és jókedvű hétvégét töltöttünk el, miközben izgalmas tapasztalatokat szereztünk és megint sokat tanultunk. A versenyzői visszajelzések alapján “egy nagyon jól szervezett versenyt” rendeztünk, én pedig nagyon elégedett voltam azzal a partneri hozzáállással, amivel segítettek bennünket ebben. A szervezők vendéglátása szuper volt, a szélcsendes időszakokon is folyamatos parti aktivitásokkal (mint például a kisszeles freestyle verseny) lendültünk túl. Köszönöm a teljes csapatomnak a kitartó segítséget, a most következő hétvégén katamaránosokkal folytatom a nyarat.