Közel 1400 versenyző 10 olimpiai és 2 meghívott versenyszámban, majdnem 100 nemzet – ezek a dániai Aarhusban lebonyolított 2018. évi összevont olimpiai világbajnokság legfőbb mérőszámai. Egyszerre óriási kihívás és elismerés, hogy a tokiói játékok kvótáinak 40%-áért folyó harcot is jelentő eseményen a nemzetközi versenybíróság tagjaként működhettem közre. A bizonyítási lehetőség mellett kiváló tanulási alkalmat is nyújtott a verseny, ahol a rengeteg munka mellett természetesen szórakozásra is maradt idő.

Nacra 17-ek repülés közben
Fotó: World Sailing

Négyévente, az előző olimpiai ciklus óta a játékok között félidőben rendezik meg az olimpiai versenyszámok rendszeresen legnépesebb versenyét. 2014-ben a spanyolországi Santander adott otthont az eseménynek, ahol szintén versenybíróként voltam jelen. (Akkori beszámolóim részenként itt olvashatók: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész.) Csakúgy, mint akkor, most is szinte minden ország képviseltette magát, akik kvótára hajtanak Tokióra, és természetesen a világ legjobb vitorlázói is jelen voltak.

Dánia a szívem csücske. Egyetemi tanulmányaim alatt itt töltöttem egy félévet, ekkor bekapcsolódtam a helyi vitorlás életbe is. Szeretem az itteni életvitelt, a kultúrát, az embereket. Aarhus több ízben ismerős környezet: jártam itt kirándulni és 3-4 évvel ezelőtt két versenyen, a 2014. évi Laser Radial Ifjúsági Európa-bajnokságon, a következő évben pedig a Laser Felnőtt Európa-bajnokságon bíráskodtam az öböl vizein. Mindennek eredményeképp rengeteg baráttal találkoztam újra, nagyon gyorsan sikerült az akklimatizáció.

Készen állunk
Fotó: Tóth Bogee

A verseny helyszínét az aarhusi kikötő és a környező új építésű városnegyed adta. A központ a helyi egyetem épülete volt, ahol tágas környezetben dolgozhatott az összes szakember. Tágas irodát kaptunk, mindenkinek saját asztala volt. Mondani sem kell, stabil internetkapcsolat állt rendelkezésre. Összesen öt tárgyalószoba állt rendelkezésünkre, az egészen kicsitől a közepes egyetemi előadó méretig. Szinte minden helyiségben volt projektor, ami nagyban megkönnyítette a multimédiás bizonyítékok sok résztvevő előtti bemutatását. A versenyzők napi életének központjául a vadonatúj vitorlásközpont szolgált, amely az esemény legfontosabb legacy infrastruktúra eleme. A vitorlásközpont egy kiszolgálóegységből (irodák, tárgyalók) és egy nagy hangárból áll, ahová a teljesen felszerelt jollék is beállíthatók. Egy ekkora eseményen természetes, hogy ideiglenes létesítményekre is szükség van, ezeket mobil sólyákkal és tágas rendezvénysátrakkal valósították meg a hajóparkokban.

A Finn osztály rajtja
Fotó: World Sailing

Míg Santanderben főleg apró részfeladatokat láttam el a csapatban, az idei eseményben kitüntetett szerepet kaptam: a Finn osztály vezető versenybírójává kértek fel. A versenyszámok vezető bíróit az osztállyal kiterjedt, friss tapasztalattal rendelkező szakemberek közül választották. Miután nekem ez volt sorozatban az ötödik Finn Világbajnokságom (Santander 2014, Takapuna 2015, Gaeta 2016, Balatonföldvár 2017), ismertem a résztvevőket, a csapatokat, és bőséges naprakész tapasztalat állt rendelkezésemre. A verseny előtti napokban aggodalmas levelet kaptunk az osztálytól, amely szerint tartottak attól, hogy a 35 fős versenybíróságból kvázi véletlenszerűen megyünk majd minden nap a pályára, hogy a vízen bíráskodjunk. A nulladik nap estéjén egy rövid informális megbeszélésen mutattam be a résztvevőknek, hogy milyen eszközökkel szeretnénk az egységes bíráskodást támogatni. A vezető versenybírók feladata volt a versenyszám nyomon követése, a lehetséges kvalifikációs harcok azonosítása és az egységes bíráskodás megvalósítása. Egy szűk, néhány főből álló core team nyújtott ebben támogatást. A vízi beosztásokat napról-napra úgy terveztük meg, hogy a lehetőleg minden hajón legyen legalább egy fő a core teamből, a többiek pedig váltakozzanak. Az egyenlő esélyek garantálása céljából a vízi pozícióinkat is cseréltük futamról-futamra. Három motorossal szerepeltünk a pályán, a napok végén soha nem volt egynél nagyobb a különbség két motoros által által kiosztott büntetések számában. Összesen tizenhét versenybírói hajó állt rendelkezésünkre, mindegyik maximálisan megfelelt a magas minőségű versenybírói szolgáltatás nyújtásához.

Felkészülés a vízen
Fotó: Tóth Bogee

A verseny előtti felkészülés bőséges erőforrást igényelt. A versenybíróság saját felhasználásra egy prezentációt készített, amelyben minden terület és versenyszám felelőse bemutatta a hozzá kapcsolódó alapvető információkat. A különleges esemény terjedelmes szabályzatokat és dokumentációt követelt meg, ezek megemésztése hosszú órákat, napokat követelt. Szükség volt például a versenyterületet bemutató szabályzatra, mert a kikötőből nagysebességű (akár 40 csomó) komp is közlekedik. Tekintve, hogy a hajózási csatorna északi és déli oldalán is voltak versenyterületek, a csatornát csak kijelölt kapukon, szabad jelzés esetén volt megengedett keresztezni. Ebben vétett például a spanyol 49er csapat, akik a verseny előtti edzés során bevitorláztak a csatornába. A komp itt már “csak” 25 csomós sebességgel közlekedik, a kapitánynak azonban be kellett avatkoznia az autopilotba, hogy biztonságosan elkerülje a kishajókat. A szabálysértés eredményeképpen a hajókat az első futamból kizártuk, az edzőjük pedig napokig nem mehetett vízre.

Futam közben
Fotó: Cserta Gábor

A mindennapjaink feszített napirend szerint zajlottak. A korai reggelit követően fontos volt a jó kávé, ezért a kikötő felé minden reggel útba ejtettük a város egyik legjobb kávézóját. A teljes csapat kerékpárral közlekedett, amelyet a szervezők biztosítottak számunkra, így egymástól függetlenül, szabadon mozoghattuk a környéken. A kikötőbe érve elkészítettük a napi ebédünket, ugyanis a versenyközpontban minden önkéntes saját maga csomagolt ételt. Ez egyrészt terhet vesz lesz a szervezők válláról, másrészt pedig mindenki úgy készít ebédet magának, hogy azt el is fogyassza, így csökken a kidobott étel mennyisége. Ezt követően zajlottak a megbeszélések, sorban először a csapatvezetőkkel az egyetem nagyelőadójában, majd a teljes versenybírósággal az irodánkban, végül pedig az egyes pályák egyeztették a napi programjaikat. Vízre szállás előtt gyakran meglátogattuk a hajóparkokat, ugyanis gyalogosan nagyon messze voltak, így a versenyzőktől nem volt elvárható, hogy útba ejtsenek minket kérdéseikkel. Ezért gondoltuk, hogy úgy tesszük elérhetővé magunkat, ha mi látogatjuk meg őket.

Több napon is hosszan elnyúltak a vízen a futamok, ezt követően pedig beindult a daráló a parton. A 11 versenynap alatt összesen 185 esetben kellett tárgyalásos úton döntést hoznunk. A legsűrűbb napokra több mint negyven eset jutott. Általában négy párhuzamos versenybírói panelben dolgoztunk, és váltásban vacsoráztunk, hogy folyamatos lehessen a szolgáltatás. Működési modellünket a riói Paralimpián kitalált és jól bevált 2+3 rendszer kiterjesztése adta. Emellett óriási segítség volt az adminisztrációban segítők háttértevékenysége. A nulladik nap helyszíni felkészülésének része volt az úgynevezett írnoki tréning, ahol az online rendszer bemutatása mellett a döntések egységességével kapcsolatban állapodtunk meg irányelvekről.

Tárgyalások irányítóközpontja az irodában

Az egyik legizgalmasabb tapasztalatom az a tárgyalás volt, amikor 11 orvoslati kérelmet hallgattunk meg összevontan. Engem jelöltek ki írnoknak, így kb. másfél óra adminisztratív előkészítést végeztem, hogy azonosítani tudjuk a versenyzőket, a megfigyelőiket, és hogy a rendelkezése álló történetek alapján minél jobban körvonalazhassuk a döntést. A tárgyalás során több mint harminc ember fordult meg a helyiségben, mégis nyugodt körülmények között összesen 100 perc alatt sikerült levezényelnünk a tárgyalást a döntéshozatallal együtt. Újdonságot jelentettek számomra a kiteboard tárgyalások – életem első kiteboard tárgyalásán azonnal a mélyvízbe dobtak, én voltam az írnok. Az F függelék szerinti módosított szabályok alapján kellett döntést hozni úgy, hogy a teljes versenybíróságban csak nagyon kevesen rendelkeztek tapasztalattal. A másik oldal, a versenyzők pedig csak nagyon korlátozott szabályismerettel bírtak. A két oldal találkozása során így a versenyzők őszintén elmondták a történetüket, ezért a tények megállapítása nem volt komplex feladat, a felszerelésük kezelésére vonatkozó kérdéseinkre pedig készségesen válaszoltak. Inkább barátságos, mintsem stresszes hangulatban zajlottak ezek az esetek, ahol mindkét oldal sokat tanulhatott.

Új élmény volt kiteboard versenyt látni
Fotó: World Sailing

Sokszor késő este, de volt olyan is, hogy éjfél után végeztünk a tárgyalásokkal. Egy idő után már azt sem tudtuk, melyik napon ébredünk, csak éreztük, hogy közelednek az éremfutamok napjai. A felkészülés fókusza így a Q függelékre tevődött, a versenyszámok vezető bírói pedig segítséget nyújtottak az top 10 hajó várható taktikájának meghatározásában. Mivel a Finn osztállyal dolgoztam a versenyen, ezért az ő éremfutamukon vettem részt. Nyolc nemzet jutott be az éremfutamba, pont annyi, ahány kvóta elérhető volt nekik az eseményen. Ezért a kvalifikációs harc eddigre véget ért. Az eredmények alapján szinte teljesen nyitott volt még, hogy ki lesz a világbajnok, így arra számítottunk, hogy közeli harcok helyett minden versenyző a saját legjobb eredményét szeretné majd hozni. A várakozásaink beigazolódtak. Gyönyörű napos időben, fokozatosan felépülő szélben rendezték meg az esemény első éremfutamát. Az első bójánál már elég szél fújt az O lobogóhoz, így onnantól már csak a hajók közötti helyzetekre kellett figyelnünk. Talán mondanom sem kell, sok versenybírói akció nem történt, a kollégák inkább unalmasként írták le az éremfutamot. Nem igazán értettem őket, nekem végig libabőr volt… Fantasztikus élmény volt a helyszínen megélni!

World Sailing szakemberek csoportképe
Fotó: World Sailing

A csapatunk szuperül működött együtt. Annak ellenére, hogy harmincöten érkeztünk az összes kontinensről, különböző országokból és kultúrákból, mindenki a közös célt sem előtt tartva nyújtotta a tőle elvárható legjobbat. Soha senki nem késett el egy megbeszélésről sem, ha bárkinek is segítségre volt szüksége, a szabad kollégák azonnal ugrottak. Korra és tapasztalatra tekintet nélkül mindenki nyitott volt a másik véleményére, csak hogy a legjobb szolgáltatást kaphassák a versenyzők. Így fordulhatott elő az is, hogy egy tárgyalás döntéshozatala közben ketten, fiatalok voltunk kisebbségben, és végül a mi javaslatunkat fogadta el a teljes panel döntésként. A versenynapok végén rendszeresen megvitattuk a tapasztalatokat, jókat beszélgettük. A verseny alatt két kollégának is volt születésnapja, őket jókedvűen megünnepeltük.

Dánia óriási erénye az önkéntesség fejlett kultúrája. A teljes eseményen, magunkat is beleértve, összesen 1100 önkéntes dolgozott a sikeres lebonyolításért. És eközben mindenki mosolygott, nem voltak ármányok, hanem csak felelősségteljes munka. A szervezés csúcsán jól képzett menedzserek tevékenykedtek, akik gondosan tervezett folyamatok és erőforrás-gazdálkodás támogatásával irányították az eseményt. A tervezés és a tervek rugalmas módosítása – ez volt a sikeres szervezés kulcsa.

Szurkolói zóna
Fotó: World Sailing

Nem a versenybíráskodáshoz tartozik, de hétköznapi munkám miatt fontos megemlékeznem arról, hogy egy ilyen vitorlás esemény végre saját, fejlett médiakörnyezetet tudott teremteni. Tágas, jó infrastruktúrával felszerelt sajtóközpont állt az akkreditált médiadolgozók rendelkezésére, akik napról-napra szervezhették a vízi tevékenységüket, ugyanis a szervezők jól használható médiahajókat biztosítottak jól képzett vezetőkkel. A versenyzők kötelezettségeit szabályokba foglalták, ezzel garantálható volt, hogy a nyersanyaghoz az adott időpillanatban hozzájárultak interjúkkal. Az éremfutam “boxutcájában” alakították ki a vegyes zónát, ahol a média akkreditált képviselői a futam előtt és után tudtak interjút készíteni a hősökkel. A parthoz legközelebb eső versenyterületről egész héten élő streamet sugároztak. A versenyszámok napi változása, az exversenyzők igazi szakértő kommentárjai és az adatelemzések tették élvezhetővé a műsort. A vitorlásközpont mellett tágas szurkolói zónát létesítettek lelátóval és LED fallal, ahol a nézők is a helyszínen izgulhattak az eredményekért.

Versenyzői lounge
Fotó: World Sailing

Egy másik említésre érdemes határterület a fenntarthatóság. A skandinávok messze az európai átlag felett teljesítenek a környezettudatos gondolkodásban. A regisztrációkor mindenki – beleértve a versenyzőket, kísérőket és szakembereket – kapott kulacsot, amelyet a kiváló minőségű csapvízzel tölthettünk meg rendszeresen. Ezzel minimalizálták az egyszer használatos műanyagok mennyiségét (ami amúgy a betétdíjnak köszönhetően szinte 100%-ban újrahasznosítanak a dánok). A szervezők már a vízen megvalósították a szelektív hulladékgyűjtést: a támogató hajók külön rekeszekből álló tárolót kaptak. A globális kerékpáros közlekedés szintén beleillik a skandináv kultúrába.

Biciklivel a kikötőbe

Az időben elcsúsztatott versenyprogramok miatt az én utolsó napomat még két versenynap követett, amikor javarészt már csak a maradó versenyszámok éremfutamait tartották. Eddigre a korábban csodaszép nyári idő is elromlott: sok eső és bizonytalan szél maradt az utolsó futamokra. Az indulás előtti estén többen összejöttünk a szokásos esti bárban, hogy összegezzük a tapasztalatokat és beszélgessünk egy utolsót. A hazaúton Filippel együtt repültünk Varsóig, ahol elágaztak útjaink. Most szűk két hetet Magyarországon töltök, mielőtt újra repülőre szállok, és visszatérek a 2024. évi Nyári Olimpiai Játékok vitorlás versenyeinek helyszínére, Marseille-be, ahol a 49er, a 49er FX és a Nacra 17 Junior Világbajnokságokat rendezik. Összességében kemény munka volt az Aarhusban eltöltött két hét, mégis akkora lendületet adott, amit más verseny nem tud nyújtani. A temérdek új élménnyel sokszínűbbek lettek a versenybírói tapasztalataim, és versenyszervezésben is kiemelkedőt láthattam.