Tekintve, hogy hazai vizeken elvétve rendeznek csak párosversenyeket, mindig is erős távolságtartással közeledtem ezekhez az eseményekhez, mert soha nem tudtam elég gyakorlatot gyűjteni ahhoz, hogy magabiztos lehessek. Az elmúlt szombaton mégis egy dániai párosverseny versenyvezetője és döntőbírója lehettem egy Grade 5-ös eseményen. Az ISAF skálázása szerint ez a legalacsonyabb szint, így a verseny feltételei is itt a legegyszerűbbek. Megengedett például, hogy az éppen pihenő versenyzők részt vegyenek a többi futam bíráskodásában. De ennyire ne rohanjunk előre, lássuk, hogyan is indult az egész…
Abszolút véletlenül. Dániai tanulmányaim során a cserediákokat kisebb csoportokba sorolták a félév elején, ahol megismerkedtem George-dzsal, aki szintén érdekelt a vitorlássportban, de ő inkább a nagyhajós offshore versenyzésért rajong. Így talált rá egy dán csapatra, akik még korábban tavasszal hiányoltak egy főt a legénységükből egy párosversenyre, ahová becsatlakozott. Majd jöttek az újabb és újabb felkérései ugyanettől a csapattól a következő hetekre is. Lényegében a Királyi Dán Yacht Club Match Race sorozatát versenyezték végig, amelynek negyedik állomására rajta keresztül engem is bevontak. Egy szűkszavú választ kaptam a verseny koordinátorának küldött e-mailemre, amelyben örömét fejezte ki, hogy jelentkeztem segíteni, és hogy szívesen látnak bármilyen pozícióban, de elsősorban versenyvezetőként.
Ilyen J/80-as hajókkal versenyeztek a résztvevők
Szombaton reggel érkeztünk Rungsted kikötőbe, amely Lygbytől (ide járunk egyetemre) körülbelül 15 km-re van északra. Kilenc órára nagyjából összeállt az eszközkészlet a versenyhez: előkerültek a bóják, lobogók, felszerelték a J/80-as versenyhajókat, megtankolták a motorosokat. Eddigre világossá vált számomra, hogy itt tényleg csak versenyzők vannak rajtam kívül, és úgy szokták bonyolítani ezeket a Grade 5-ös eseményeket, hogy a pihenő egységek forgószínpadszerűen rajtoltatnak és bíráskodnak. A bíráskodásnál mindig figyelnek arra, hogy az egy motorosban ülő két ember különböző csapatok tagjai legyenek. Rövid reggeli megbeszélés után már hajóztunk is ki a vízre, és kitűztük a pályát. Fix emberként én voltam a rendezőhajón, a segítőim két-három flightonként cserélődtek. Kitűztük hamar a pályát, és már kezdtük is az első rajteljárást. A sikeres kezdés után röviddel villáminterjút adtam az esemény Facebook oldalára, amelyet itt megtekinthettek…

A futamok kezdetben 15-17 percesek voltak, majd az eleve gyenge szél még tovább állt le. Ekkor zsugorítottunk a pályán, de még így is túl hosszúak voltak a menetek. Amikor már alig haladtak a hajók, rövid várakozás következett. Kicsit aggódni kezdtünk, hogy hogyan fog így beleférni délután ötig a nyolc csapat teljes körmérkőzése (ez 28 futamot jelent). Mivel csak négy hajó állt rendelkezésre, egy flight két futamból állt, így 14 flightot kellett rendezni.

Rajteljárás közben
Majd aztán az időjárás-előrejelzésnek megfelelően elkezdett frissülni a déli-délkeleti szél először 8-10, majd 12-14 csomóig. Felpörgött a játék, gyűrtük tovább a meccseket. Újabb rövid igazítás következett a pályán, amivel korrigáltuk a kicsit elcsúszott rendezőhajót és a 15 fokos szélfordulót. A rendezőhajóra újabb és újabb versenyzők érkeztek. Kellemes volt, ahogy a versennyel így sikerült összekötni a társasági eseményt is, mert mindenkivel lehetett pár érdekes mondatot váltani.
Rajt utáni pillanatok
A nap vége felé aztán lehetőséget kaptam bíráskodni is. Két döntőbírói motoros állt rendelkezésre, így az első rajthoz mindkettőt tudtuk használni, a másodikra viszont csak egy maradt mindig, ami akkor némileg korlátozta a teljes rálátásunkat. Rossz döntést mindenesetre nem hoztunk, mert mindig kommentálva követtük a két hajót, így hamar egyetértettünk egy-egy büntetésben. A pozicionálásunk mindig kulcsfontosságú volt a lényeges tények megállapításában, amely különösen nehéz akkor, amikor a rajt előtti időszakban a két hajó kergeti egymást.
A napi program, az aktuális eredmények jegyzéke és a puska a rajteljáráshoz
A nap utolsó futamaira visszatértem a rendezőhajóra. Majdnem teljesen végigértünk a körmérkőzéssel, és az eredmény is viszonylag könnyen, mindössze egy holtversennyel állt elő. A parton gyors elpakolás után rövid megbeszélés és eredményhirdetés következett, sajnos ekkor már esett az eső a szép napsütéses délután után.
A kötelező kép…
Egy-két apróságot leszámítva azt, hiszem kiváló napot teljesítettünk, és ebben megerősített a sok pozitív visszajelzés és a nagy taps is, amit kaptam. Élveztem, ahogy az egész esemény meglepő gyorsasággal összeállt és működött, és ahogy mindenki aktívan kivette a részét a napból úgy, hogy a verseny végig tiszta, a bíráskodás pedig pártatlan maradt. Ha végiggondoljuk, gyakorlatilag egy szervezett edzésről volt szó, minimális költségvetéssel. Az ilyen újszerű tapasztalataimkor akarva-akaratlanul mindig végigfut a fejemben, hogy otthon lenne-e létjogosultsága. Márpedig ha egy bővebb társaság beleállna, bizony lehetne, ha a résztvevők megfelelően felkészültek és – ismerve a verseny szintjét – kellően toleránsak egymással szemben.