Általános tulajdonságunk a kíváncsiság, az ismeretlen megismerésének vágya. Napjaink technikai vívmányai meghökkentő távolságokból (legyen az kicsi vagy nagy), nézőpontokból engednek jelenségekbe bepillantást nyerni, így például széles körben terjednek a polgári felhasználású pilóta nélküli repülőgépek (UAV – Unmanned Aerial Vehicle). Nem mehetünk el az ilyen izgalmas újdonságok mellett akkor sem, ha vitorlázásról beszélünk, ezért habár már korábban is tervben volt, most Szalontai Tamás közvetlen inspirációjára összeszedem gondolataimat ezzel kapcsolatban néhány szempont szerint. A bejegyzést elsősorban a felhasználási cél szerint tagolom, szó esik a média, az edzés és a versenyrendezés, bíráskodás témaköréről is. Tekintve, hogy én is csak részben érzem tájékozottnak a témát illetően, a bejegyzést vitaindító írásnak szánom, szívesen veszem tapasztalataitokat, hozzászólásaitokat.

Szeretett sportunkat egyre jobban átszövi a média tevékenysége. Az új fejlesztésű fényképezőgépek és kamerák izgalmas, látványos dokumentációt nyújtanak a versenyekről, ami a résztvevők számára minőségi maradandó emléket, a nézőknek élvezhető közvetítést, magyarázatot nyújt. A kívülállók közelebb csalogatása pedig nyilvánvaló eredményekkel jár akár a tömegsportot, akár a szponzorációt tekintjük. A versenyzők azonban nem szeretik, ha zavarják őket, miközben a jó helyezésekért küzdenek, ezért a médiának lehetőleg láthatatlanul kell végeznie a tevékenységét. A motorosból dolgozók ezt megszokták, ők tudják, milyen irányokon kell követniük a mezőnyt, hogy jókor jó helyen legyenek, ugyanakkor ne hagyjanak maguk mögött indokolatlan hullámzást és ne zavarják a szelet. Komolyabb eseményeken, tipikusan élő közvetítések idején mára gyakori a helikopterek jelenléte is. Amellett, hogy bérlésük drága, hangosak és folyton panaszt hallani miattuk, hogy túl közel merészkednek a mezőnyhöz, ezzel zavarva a szelet.
Egy videofelvételek készítésére alkalmas UAV felépítése
Az itt szereplő hátrányok kiküszöbölésére kiváló lehetőség az UAV-ok használata: egyszeri beruházás, lényegében nincs üzemanyagköltség (akkumulátorral működnek), halkan repülnek és méretüknél fogva csekély zavaró hatást keltenek. Az irányító tartózkodhat motorosban vagy parthoz közeli pályánál akár a parton is, és irányítás közben a vezeték nélküli átvitelnek köszönhetően valós időben láthatja például a táblagépén, hogy mit vesz a kamera. És persze jön a kérdés: mit csinálnak erős szélben? A komolyabb UAV-ok erősebb szélben is képesek helyben maradni, mert a beépített GPS szenzor és giroszkóp folyamatos információt tud a szabályzó részére biztosítani, ami a legalább négy propeller segítségével helyben képes tartani az eszközt. És mit csinál az irányítás nélkül maradó repülő? Ezek tudják, hogy honnan indultak, maguktól képesek ugyanoda visszatérni.
A Balatonon is láttunk már ilyen felvételeket, az utóbbi hetek versenyeiről a Bird’s VU készített légifelvételekből álló összefoglalókat.
Az edzéseken elkészített videofelvételek hasznos segítséget nyújthatnak a versenyzők munkájának utólagos elemzésére és akár saját “Sponsor Me” anyagaik elkészítéséhez is. Más a helyzet azonban a versenyeken. Az idei külföldi tartózkodásaim alatt minden eseményen szóba került a téma. Az olimpiai szinten mindennapos, hogy az edzők, csapatvezetők folyamatos adatgyűjtést végeznek a vízen az időjárást illetően. Motorosaikat különböző szenzorokkal (elsősorban szélsebesség és széliránymérő) szerelik fel, az adatokat számítógépek regisztrálják. Könnyű lenne egy szenzorokkal felszerelt UAV-ot is körbeküldeni időnként a versenyterületen, hogy segítsen az áramlási adatok felderítésén. Azonban a jelenlegi szabályok ezzel többnyire nagyon óvatosak. Az új technológiához kapcsolódóan még nincs világszerte egységes álláspont a jogi szabályozást illetően (elsősorban a légifelvételek készítése ügyében), és attól is tartanak, hogy a kevésbé jómódú csapatok, akik nem tudnak egy ilyen eszközt finanszírozni, nagy hátrányt szenvedhetnek. Nem beszélve arról, ha minden csapat UAV-ot röptetne, nagy kockázatot jelentene ezek ütközése, lezuhanása, ami balesetekhez vezethet. Ezek miatt a kiemelt versenyeken egyelőre tiltják az UAV-ok versenyzőkhöz kötődő, versenykörülmények közötti használatát.
Versenybírói szempontból is azt érzem, hogy egyelőre inkább nélkülük szeretnénk továbbra is végezni a munkát, a diskurzusok mindig ezzel a következtetéssel zárultak. Persze egy felső látószögből időnként sokkal több információ kinyerhető. Például egy pár évvel ezelőtti kiemelt versenyen a helikopter közvetítése egyértelműen mutatta egy versenyző pumpálását az éremfutamon, ami a víz síkjából nem látszott (és amit a parti lelátón ülő tömeg így ki is tudott szúrni), ezért végül a versenybírók nem büntették a hajót. Mégsem szeretnénk abba az irányba mozdulni, hogy elég legyen egy irodából megfigyelni a versenyt, vagy akár délután/este hosszú órákat tölteni a videoelemzésekkel, esetleg képfeldolgozó algoritmusokat futtatni az “érdekesebb” részek megtalálása céljából. A szabályokban rögzített alapelv azonban továbbra is érvényes: a versenyzők önmaguk felelősek a szabályok betartásáért és érvényre juttatásáért. A versenybírók ezért kívánatos, ha megmaradnak a jelen szerepkörben, azaz elsősorban akkor tevékenykednek, ha a versenyzők nem tudják egymás között feloldani a konfliktust. A segítség pedig abban merül ki, hogy az általuk nyújtott információk alapján igyekeznek alkalmazni a szabályokat.