Múlt hétvégén az Európai Vitorlás Szövetség (EUROSAF) szakember-csereprogramjának rendszeres, éves találkozóján képviseltem a Magyar Vitorlás Szövetséget. A program célja kettős: egyfelől lehetőséget nyújt a feltörekvő hazai szakemberek számára, hogy nemzetközi környezetben bővíthessék tapasztalatukat és kapcsolatrendszerüket, másrészt pedig a Magyarországon rendezett kiemelt versenyekre közvetít kívánt minősítésű szakembereket. A megállapodások alapján idén öt hazai versenybírót és versenyrendezőt hat versenyre tudunk küldeni, fogadó oldalon pedig mindkét meghirdetett pozíciót sikerült feltölteni.

Vallettában

A találkozó helyszíne évről-évre változik, rendszerint az EUROSAF egyik tagországa látja vendégül a delegáltakat. A tavalyi római esemény után idén Máltára látogattunk, a konkrét helyszín a híres Royal Malta Yacht Club klubháza volt. Körülbelül két éve jártam már a szigetországban, akkor a karácsony előtti népszerű ifjúsági versenyen, a EUROMED Regattán bíráskodtam. Pénteken kora reggel indultam útnak, Frankfurton keresztül repültem. Az átszállásnál rövid döccenőt okozott, hogy az út második részén teljesítő gép műszaki hiba miatt cserére szorult, de így is kora délután megérkeztem az ilyenkor tavaszias klímájú Máltára. A délutánt pihenéssel és rövid sétával töltöttem a hotel környéki sólepárlóknál, este pedig egyre több ismerős kollégával találkoztunk. Maguk a delegáltak is nemzetközi szakemberek, így rendszeresen futunk össze versenyeken is. A közös vacsorán átbeszéltük az elmúlt hónapok eseményeit, tapasztalatokat osztottunk meg egymással.

Meetingtime

A lényegi eseményre, a találkozóra szombaton került sor. Az EUROSAF új vezetése röviden ismertette stratégiai szándékait. Elsősorban minél több emberrel szeretnék megismertetni a vitorlássportot, minél több boldog embert szeretnének a közösségben látni. Elismerik, hogy nincsenek versenyek szakemberek nélkül, ezért a csereprogram a szervezet egyik zászlóshajója marad. A cseréken kívül hangsúlyozzák az oktatás, a mentorálás és a tudásmegosztás jelentőségét is. Üdvözítőnek látják, hogy egyre nagyobb arányú a versenyrendezői pozíciók jelenléte a programban, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy versenyrendezők is utazhassanak, bővíthessék kapcsolatrendszerüket és fejleszthessék ismereteiket. A következő lépésben a felmérők bevonását célozzák.

A delegáltak csoportképe

A programon kb. 20 európai ország képviseltette magát, nagyjából 120 versenyre kerestek szakembereket. A magyar szakemberek számára a Versenybíró Bizottság és a Versenyrendező Bizottság a két éve bevezetett pályázati rendszert hirdette meg 2017 novemberében. A jelentkezések értékelése alapján a bizottságok az összes jelölt részvételét támogatták a programban. A jelöltek prioritásos listán adták le a célzott eseményeiket, amelyek figyelembe vételével igyekeztem az érdekképviseletet megvalósítani. Magyarországról a határozott bizottsági erőfeszítés ellenére mindössze két eseményre szerepeltek nyitott pozíciók: egy nemzeti versenyrendezőt és egy nemzetközi versenybírót kerestek a rendező szervezetek. Tekintve, hogy a cserepozíciók elbírálásakor fontos szempont a küldött és fogadott szakemberek számának aránya, Magyarország újra nehéz helyzetben volt, mivel több szakembert szerettünk volna küldeni, mint ahányat fogadunk. A népszerű versenyeken nyitott pozíciók elosztásakor sajnos többször alulmaradtunk az egyenlegünk miatt. A hatékony érdekképviselet céljából a jövőben fontos lenne megtalálni az MVSZ és a rendező szervezetek közötti összhangot, hogy több pozíciót nyithassunk. A találkozó zárásaként a jövő évi eseményről döntöttünk: várhatóan 2019. január 12-én, Athénban fogják tartani.

Déli ágyúlövés a Saluting Batteryből

A szombat esti hivatalos vacsorán hagyományos máltai ételeket kóstolhattunk, majd rövid sétát tettünk Vallettában. A hazautazást úgy próbáltam szervezni, hogy legyen még idő némi városnézésre. Vasárnap kora reggel a spanyol kollégákkal elmentem a repülőtérre, ott hagytam a bőröndömet megőrzésre, majd busszal be Vallettába. A főváros, amely a Világörökség része, 2018-ban az Európa Kulturális Fővárosa címet is viseli. Gyönyörű napsütéses idő fogadott, még láthatók voltak az avatóünnepség nyomai. Mivel sok múzeum zárva volt, inkább városnéző sétával töltöttem a napot.  Először a várost védő erődöt és a világháború győzelmének emléket állító harangtornyot látogattam meg. Innen véletlenül jutottam el a Barakka kertekhez, ahonnan szép kilátás nyílt a kikötőre és a Saluting Battery ágyúmúzeumra. Korábbi hagyomány nyomán, minden nap délben és délután négy órakor ágyúlövés történik, ez igazán nagyszerű élmény volt. Nem marad nap kávé nélkül: ebéd után meglátogattam Málta egyetlen specialty kávézóját, az Amszterdamból már jól ismert Lot Sixty One helyi üzletét. Gyorsan összebarátkoztunk a baristákkal és a hasonlóképp látogató német kávérajongókkal, mire egy távol-keleti hölgy tért be és mindenki megdöbbenésére, a sokadik lebeszélési kísérlet ellenére tejes filterkávét rendelt. Mielőtt újra a repülőtér felé vettem az irányt, találkoztam finn kollégánkkal, és a vele sétáltam végig a város északi falánál. A hazaút zökkenőmentesen történt, késő este újra Budapesten voltam már.

Specialty kávé Máltán

Az esemény és az arra való hazai felkészülés jól igazolja annak oktatási szerepét, amely segítségével az ígéretes szakemberek elkezdhetik a nemzetközi karrierjüket. Örülök, hogy miután hat-nyolc éve én is a csereprogramból gyűjthettem össze az első nemzetközi versenyeimet, most az országot képviselve segíthetem az újabb generáció fejlődését. Bízom benne, hogy hazai részről a következő években is hasonló, ha nem nagyobb támogatottságot fog élvezni a program.