Általában két dolog fontos számomra, amikor elvállalok egy felkérést egy versenyre: találjak benne kihívást és érezzem jól magam az eseményen. Egy korábbi kellemetlen túraversenyes tapasztalat után megfogadtam, egy ideig nem számítok eredményt ilyen regattákon. Ezúttal viszont jó okom volt felülbírálni ezt: a hétvégi Szüreti Regatta, az ősz egyik legnépszerűbb nagyhajós versenye eredményszámításában segédkeztem. A bejegyzésben természetesen elárulom a jó okot is…

Badacsonyi rajt – hűvös őszi reggel

A verseny tematikája, időzítése és elnevezése nem is lehetne találóbb: szeptember második felében, a szüreti időszak derekán vitorlázók tömege Alsóörsről indulva nagyjából végighajózik a tavon, és az egyik jellegzetes balatoni borvidéken, Badacsonyban köt ki. Az összesen közel kétszáz hajót számláló mezőny szombaton délután megtölti a BAHART kikötőjét, majd megvitatja a szezon tapasztalatait és megünnepli a tavalyi versenyen elért eredményeket. Vasárnap reggel korai az ébredés, újra 9 órakor adnak rajtjelzést, hogy mindenki időben visszaérjen a balatonföldvár előtti célvonalhoz. Igazi vándorcirkusz ez tehát, lássuk a kihívás részét.

Péntek este nagy volt a sürgés-forgás az alsóörsi TVSK kikötőben, itt zajlott a nevezés késő estig. A tömeget és az adminisztrációs feszültséget a korlátlan mennyiségben készülő zsíros kenyér tette elviselhetővé. A három asztalnál zajló regisztráció és a VIHAR rendszer gyorsan nyelte el a sorban állókat, a 10 órai zárásra pedig elapadt a tömeg. A kora reggeli rajt miatt mindenki igyekezett eleget pihenni. A kevésbé népes osztályok más értékelési csoportba történő átsorolgatása mellett csinosítgattuk a nevezési adatokat, majd a nevezési lista elkészülte után megérdemelten tértünk mi is nyugovóra. Szombaton friss szélben eredt neki a mezőny a távnak. A rajtot a partról, szaftos kikötői pletykákkal a háttérben szemléltem, majd rövid gasztrotúrával fűszerezve autóztunk le Badacsonyba.

Rajt!

Itt a kikötőirodában kapott helyet a “versenyiroda” – ez van; szűkös, de a megoldjuk. A precíz jegyzőkönyv-vezetésnek és a folyamatos digitális kapcsolattartásnak hála, mire a versenyrendezőség többi tagja partot ért, a szervezők legnagyobb meglepetésére már kész eredményekkel vártuk őket. A kihívás első része tehát teljesítve: a 185 hajót gördülékenyen regisztráltuk és időre elkészült az első futam eredménye. Egy apró módosítást követően lejárt az óvási határidő, és mi is csatlakozhattunk a felejthető vacsorához.

Szerencsére itt már a “jól érezzem magam” rész következik. Az este során rengeteg jó baráttal, ismerőssel találkozhattam, beszélgethettünk vitorlázásról és a mindennapi életről is. Az idei évben szinte csak kiemelt versenyeken jártam, jól esett az oldott hangulat, a széleskörű közösségi élet. Igyekeztem megérteni a túraversenyen résztvevők motivációját és igényeit, hogy a jövőbeli versenyszervezéseknél még jobban figyelembe tudjam venni ezeket.

Vasárnap útjára bocsátottuk a hajókat és Füreden, majd Alsóörsön vártam a célbírói jegyzőkönyveket, amelyek a szombatihoz hasonló precizitással érkeztek. A gyenge szeles második futam során elhúzódtak a célba érkezések, az értékelési csoportonkénti összesített eredményt így a napközbeni folyamatos munka mellett is csak késő estére tudtam befejezni.

Még sok ilyen boldog pillanatot kívánok!
Fotó: Szántó Áron

A jó okra pedig egyszerű a válasz: Csilla. Több évtizedes, töretlen lelkesedéssel végzett munkája után úgy döntött, hogy az idei Szüreti Regattával elköszön a TVSK által szervezett túraversenyek rendezésétől. A versenyrendezői karrierem építgetésénél készséggel adta át a rengeteg tapasztalatát, a korai években rengeteg segítő tanáccsal mérsékelte az időnként túlzott lelkesedésemet – nem volt tehát kérdéses, hogy mindent kell tennem, hogy részt vehessek az eseményen. A megható bejelentésre a szombat esti díjkiosztón került sor, amelyet azonnal több perces vastaps követett. Biztos vagyok azonban abban, hogy sokszor találkozunk még vele más versenyeken és tovább gyarapíthatjuk a közös rendezéseket.