Május utolsó teljes hetét a szirupos ostya hazájában, már-már második otthonomban, Hollandiában töltöttem: a nagy múltra visszatekintő, idén harmincharmadik alkalommal megrendezésre került medembliki Delta Lloyd Regattán bíráskodtam. Az olimpiai osztályok és a 2.4mR paravitorlás osztály számára kiírt esemény az EUROSAF bajnoki kupasorozatának egyik fontos állomása, valamint kvalifikációs verseny a 2018. évi világkupa-sorozatra is. Hét osztály sportolói mérették meg magukat a futamokon, mialatt az új versenyszabályok alkalmazásában és a tokiói olimpiára készülve, új versenyformák tesztelésében is tapasztalatot szerezhettünk.
Az esemény öt versenynapból állt, keddtől szombatig tartottak a futamok. A hétfő hajnali KLM járattal repültem Amszterdamba, csakúgy mint számos fiatal optimistes versenyző, akik az IJsselmeer túloldalán, a Workumban megrendezett Dutch Youth Regattán vettek részt. Kellemes meglepetés volt ismerősökkel összefutni a repülőtéren, ahol már azt is kiderítettük, hogy a hazaútra is azonos járatot választottunk.
Hajnali KLM
Az első versenybírósági megbeszélésre hétfőn délután került sor. Addig napközben sétáltam egyet a városban és felkészültem a verseny szabályaiból. Délutánra befutott mindenki, gyorsan összekovácsolódott a tizennégy fős csapat. A szállásunk a kikötőtől gyalogtávra lévő bungalóparkban volt, ahol minden házon hárman osztoztunk. Reggelenként korán, már fél 9-kor tartották az első megbeszélést, a reggelit pedig a kikötőben mi magunk készítettük és közösen fogyasztottuk el. Ennélfogva a szállásra szinte csak aludni jártunk, az egész napot a versenyközpontban töltöttük.
A versenyközpont
Sokadik alkalommal tértem vissza Medemblikbe, de ezen a versenyen még nem jártam. Többször kaptam rá meghívást, de az egyetemi éveim alatt sajnos mindig a tavaszi vizsgaidőszak kellős közepére esett. A helyszín az egyik kedvenc európai vitorlásközpontom. A létesítményben példaértékűen, sallangoktól mentesen megtalálható minden, ami az élsportolóknak szükséges.
A futamokat négy versenypályán párhuzamosan rendezték. Egy pályán egyszerre egy, legfeljebb két mezőny vitorlázott, így a több versenyterületen délelőtti és délutáni bontásban folytak a versenyek. A verseny nyitószakaszában a klasszikusabb osztályoknak (Laser, Laser Radial, 470 és 2.4mR) napi kettő, a high-performance osztályoknak (49er, FX, RS:X) napi három futamot rendeztek. Négy napot követően aztán a mezőnyök legjobbjai kvalifikálták magukat az éremfutamokba. Ne rohanjunk azonban ennyire előre, lássuk, mi történt a hét elején!
A Laser osztállyal szerzett bőséges tapasztalataim nyomán az osztály vezető versenybírójának neveztek ki a versenyen. Ez azt jelentette, hogy az első három napon végig a Laser pályán voltam. Az én feladatom volt napról-napra felkészíteni a csapatomat és kialakítani a pozicionálási tervünket. Három hajóval, így hat versenybíróval vettünk részt az itteni futamokon. A verseny első szakaszában, a kvalifikációs sorozatban nagyon fontos alapelvünk volt, hogy mindkét mezőny egyenlő figyelmet kapjon, hiszen az egyenlő bánásmód az alapja annak, hogy a két csoportból azonos esélyekkel lehessen továbbjutni az aranycsoportba. A terv szerint a sárga és a kék csoporthoz is egy-egy motorost rendeltünk, a harmadik hajó váltogatta helyét a két mezőny között, és a bőszeles időszakokban segített be. A rajtokat minden alkalommal két hajóval figyeltük meg. A döntő sorozatra az aranycsoport annyi prioritást kapott, hogy a rajtokat három hajóval, a futamaikat pedig mindig két hajóval követtük. Az ezüstcsoportra egy hajót allokáltunk. A napi futamok között mindig változtattunk egymás beosztásán, így biztosítva a lehető legegyenlőbb bánásmódot. A versenyen napról-napra melegedett az idő, a végére már 27 fok és trópusi napsütés vért minket. Ezzel együtt a szélerő pedig folyamatosan csökkent. Ennek következménye, hogy a verseny előrehaladásával növekedett a szabálysértések száma.
Happy jury

A napi futamok befejezését követően azonnal folytatódtak a feladatok a parton. Két bizottság párhuzamosan, vegyes összetétellel bonyolította a tárgyalásokat. A verseny végére mindenkinek adódott lehetőség elnöki és írnoki pozíciót is betölteni. Az esetek közül csak néhány érdekeset emelnék ki. A versenyszabályok egyik fő újdonsága a támogató személyekkel kapcsolatos eljárások. A World Sailing Edzőbizottsága a kiemelt versenyekre egy standard dokumentumot dolgozott ki arra, hogy a támogató hajóknak milyen szabályoknak kell megfelelniük (pl. azonosítás, elhelyezkedés, biztonság). A verseny elején ezek megsértésével kapcsolatban kellett néhány tárgyalást összehívnunk. A verseny közepétől már nem volt szükség ilyen eljárás alkalmazására, a napi csapatvezetői értekezleteken lehetséges volt bőségesen kitárgyalni a témát, és a hét végére sokat javult az összes résztvevő hozzáállása. Az olyan szabálysértések esetén, amelyek először fordultak elő és a hajók nem szereztek velük versenyelőnyt, általában azt a büntetést alkalmaztuk, hogy a következő futam rajtjakor az adott támogató személynek jelentkeznie kellett a versenybírói irodában. Így ő nem mehetett vízre, hogy segítse a versenyzőjének felkészülését az adott futamra.

Közvetlenül az éremfutam előtt egy nagyon hosszú tárgyalásba csúsztunk bele. Az óvó fél az állította, hogy az óvott szándékosan rávitorlázott egy futam alatt, hogy hátráltassa őt, és eközben sorozatosan szabályokat sértett. A feltételezés szerint az óvott így sportszerűtlen versenyzést követett el. Az óvás három különálló hajók találkozásával kapcsolatos esetet írt le. Azt a megközelítést választottuk, hogy ezeket egyenként megismerjük, majd ezt követően próbálunk meg kapcsolatot keresni közöttük, és megvitatjuk, hogy alkalmazható lehet-e a World Sailing 78. esete. Az óvott egyetértett abban, hogy a futam második felében visszavitorlázott az óvóhoz, majd sokat vitorláztak együtt a futamban. A nyilvánvaló taktikai motivációja az volt, hogy a mezőnyben már többen (így az óvó is) rendelkeztek nagy kieső pontszámmal, ő pedig még nem. Az éremfutam előtt így logikus volt, hogy így üsse ki egyik jelentős ellenfelét. A két és fél órás tárgyalás során az első esetnél azt állapítottuk meg, hogy senki nem sértett szabályt, a második esetnél az óvót, a harmadiknál pedig az óvottat marasztaluk el. A döntés így mindkét fél kizárása volt, az esetek között pedig nem tudtunk olyan kapcsolatot megállapítani, miszerint az óvott sportszerűtlen versenyzést tanúsított volna.
Medal race bíráskodás
Ahogy a bejegyzés elején említettem, az éremfutamok szintjén több új formátumot is teszteltek az osztályok és a versenyrendezőség. A 470, Laser és Laser Radial osztályok a jól bevált, tíz hajó részvételével zajló, dupla pontot érő, nem kiejthető éremfutamot választották. A 49er és az FX osztályok esetében is tíz hajó kvalifikált, ők is vitték tovább a nyitósorozatban megszerzett pontjaikat, ám a gyors hajók három éremfutamot vitorláztak szimpla pontszámért. Ezek egyike sem volt kiejthető, így bírtak nagyobb jelentőséggel az éremfutamok. A cirkáló-hátszél pálya további érdekessége az volt, hogy a tengelytől a hosszának kb. 30%-ával balra és jobbra is, azzal párhuzamosan folyamatos akadállyal kerítették le a pályát. Kötélre fűzött úszó hurkákat feszített ki egy-egy motoros szél felé, így megakadályozva a hajókat, hogy túl messzire vitorlázzanak a pálya közepétől.
A pálya határát jelölő kék hurkák egyike
A média számára ez kiváltképp izgalmasnak hat, ugyanis így legalább kettővel több csapásváltásra szorul minden hajó. A tíz-tizenkét perces futamok rengeteg találkozást tartalmaznak, és versenybírói szemmel hatalmas koncentrációt igényelnek. Én is ezeken a futamokon vettem részt, végig én vezettem a hajónkat. Három másodpercre sem lankadhatott a figyelem, mert annyira gyorsak voltak a hajók a 12-14 csomós szélben, hogy aztán képtelenség lett volna követni őket. A határhoz érkezve nekünk is ügyelnünk kellett, nehogy beakadjunk a kötélbe, és a hajók is gyakran kértek helyet a forduláshoz, ahogy az akadályt megközelítették. Jó alkalom volt a 20. szabály gyakorlására. Több óvást is azonnal el kellett döntenünk, amelyek közül néhány piros lobogós büntetéssel zárult. Ekkor a büntetett hajónak egy egyfordulós büntetést kellett vállalnia. Nagyon ritka az éremfutamokban, de ezúttal egyszer fekete zászlót is mutattunk, amely azonnali kizárást eredményez. Egy hajó ugyanis nem kerülte meg az egyik jelet a pályán. A szörfösök is teszteltek, ők tizenkét egységet juttattak a végjátszmába, ahová viszont nem vitték tovább a nyitósorozatban megszerzett pontszámaikat. A medal race sorozat négy futamból állt, és folyamatosan szűkült a mezőny. A győztes az lett, aki a nagydöntő futamot nyerte.
Szörfök készenlétben
A verseny szombaton fejeződött be. Logikus tervezés tehát, hogy vasárnapi hazautazás esetén lehetőleg csak esti járattal jöjjön az ember. Így adódott lehetőség egy kis pihenésre is: ezt egy napi amszterdami városnézéssel töltöttük. Reggel vonattal utaztunk be a repülőtérről a központba, majd egy nagy sétatúrát tettünk az egész belvárosban. Meglátogattuk a tengerészeti múzeumot, amelyben két éve jártam először. Este sok ismerőssel találkoztunk a repülőtéren, az optimistesek is befejezték a versenyüket.
Életkép Amszterdamból
Szuper hetet töltöttünk el Medemblikben. Minden osztály teljes programot teljesített, és több mezőnyben jelen voltak a világ legjobb sportolói. A csapatunk jól képzett kollégákat tömörített, így igazán könnyű és élvezetes volt az együttműködés, miközben sokat tanultunk, tapasztaltunk. A nyárias idő pedig csak hab volt a tortán. A helyi barátaink sem emlékeznek ennél szebb időjárásra ezen az eseményen. Bízzunk benne, hogy augusztusban is hasonló időt tapasztalhatok, amikor visszatérek a Laser Radial Felnőtt Világbajnokságra. Ezen a versenyen fognak a női olimpiai versenyzők is a világbajnoki címért küzdeni. A Delta Lloyd Regatta pedig jövőre szponzorcsere miatt várhatóan nevet vált, de bízzunk benne, hogy a tartalom hasonlóan kiváló minőségű magad!