Június utolsó hétvégéjén az általam csak gyerekkori versenyzésből ismert Keszthelyen jártam, ahol a Balatonfüredi Yacht Club a Keszthelyi Yachtkikötő VSE-vel együttműködve szervezett utánpótlás ranglistaversenyt. Az eseményen a 29er, az RS Feva és az O’Pen BIC hajók vehettek részt. Rövid szünetet tartottam a versenybíráskodásban, a feladatom ezúttal a 29er osztály futamainak levezetése volt. A gyorsan változó időjárási körülmények között a tervezett tizenegy futamból végül hetet tudtunk befejezni.

Csapatvezetői értekezlet
Fotó: Szántó Áron

Az elmúlt néhány évben sajnos jelentősen csökkent a keszthelyi versenysport-aktivitás. A szervezők célja a helyi versenyrendezések újbóli fellendítése volt a helyszín választásával. A nagy teljesítményű vitorlázás legnépesebb hazai képviselője, a 29er osztály idén kezdte második szezonját a Balatonon. A mezőny magját az előző Optimistes generáció krémje adja, akik áldozatos munkával gyorsan megtanulták a kétszemélyes hajó kezelését, így erős versenytársakká váltak az új felszereléssel is. Az eddig megszokott kishajós osztályokhoz képest merőben újszerű jellemzőkkel bíró hajó különös gondoskodást kíván a versenyrendezésben is. Több, de rövidebb futamokat kell rendezni, így folyamatos koncentráció, intenzív csapatmunka és gyors döntések szükségesek. A mezőny színvonalát igazolja, hogy az edzők aprólékosan megkövetelik az eljárások és irányelvek precíz betartását. Nagy szerencse, hogy két évvel ezelőtt medemblikben részt vehettem az akkori világbajnokságon. Igaz akkor versenybíróként, de fontos tapasztalatokat szereztem, amiket most igyekeztem igazán először kamatoztatni.

Folyamatos koncentráció
Fotó: Szántó Áron

A verseny dokumentációjának alapját egy komplex esemény versenykiírásának és versenyutasításának adaptációja adta. A szabályok logikája és nyelvezete a kiemelt nemzetközi versenyek aktuális trendjeit követték. A nem titkolt célom ezzel az volt, hogy a versenyzők számára pontosan olyan körülményeket teremthessünk, amelyekkel kontinensbajnokságokon és világeseményeken is találkoznak, hiszen így tudnak hatékonyan készülni a nagy megmérettetésekre. A mostani verseny jelentős hazai innovációjaként a numerikus rajteljárás alkalmazását próbáltuk ki, amikor a rajtot percenkénti jelzések előzik meg. A versenyrendezésben a World Sailing irányelveit követtük, ezek alapján vizsgáltuk a futamok indításának és folytatásának kritériumait, valamint sebességtáblázat alkalmazásával tűztük ki a pályát, hogy a félórás célidőt a legjobban tudjuk teljesíteni.

Rajthoz készülnek a hajók
Fotó: Szántó Áron

A versenyrendező csapat belső együttműködését hibátlannak éltem meg. Gyors megbeszéléseket tudtunk tartani, mindenki érezte a felelősségi körének határát, időben megérkezett a vízre, ott pedig lelkesen végezte a feladatát. A három versenynapon minden alkalommal külön-külön kihívásokkal kellett megbirkóznunk. Habár péntekre közepes északnyugati szelet jósoltak, a reggeli áztató eső után teljesen elállt a légmozgás. Késő délelőttre stabilizálódott újra, ekkor el is indítottunk egy futamot. Az újabb esőfelhők érkezésével a szél jelentősen elfordult, és módosítással már nem volt lehetséges megmenteni a versenyt, érvénytelenítettük azt. Éppen az erős eső kezdete előtt tudtuk a mezőnyt újra partra küldeni, ahol biztonságban várhattak tovább. A versenyrendező csapattal még öt órán keresztül a vízen maradtunk, és kerestünk az állandósuló szelet. Többször eláztunk, mire egy felhő úgy megült az öböl felett, hogy reménytelenné vált a nap – futam nélkül végeztünk.

Munkában a csapat a versenyrendező hajón
Fotó: Szántó Áron

Szombaton a folyamatosan erősödő szél okozott némi fejtörést. Szinte minden futamban eszközöltünk pályamódosítást, hogy az oszcilláló szél irányát akár körönként lekövessük, és hogy a pálya hossza a lehető legközelebb legyen a 30 perces célidőhöz. Több alkalommal sikerült kevesebb, mint félperces eltéréssel érkeznie az első célba érőnek. Rengeteg borulást láttunk, a versenyzők azonban többnyire gyakorlottan állították vissza hajóikat és folytatták a versenyt. A mentésirányítás céljából hasznos lett volna, ha a támogató hajók VHF rádiós kapcsolatban tudnak lenni velünk, ám eszköz hiányában erre nem volt lehetőség – mondván a klubok nem biztosítanak rádiót az edzők számára. (Bár szerintem hiba a biztonságon spórolni…)

Libasorban a cél felé
Fotó: Szántó Áron

Az utolsó versenynapra újra nyugodtabb előrejelzést kaptunk. A modellek szerint közepesről lassan gyengülő szélben tudtunk volna még öt futamot rendezni. Sajnos azonban a napi második futam utolsó szakaszában mintha burokba kerültünk volna, ettől kezdve pedig csak nagyon rövid ideig tartó szélerősödéseket tapasztaltunk. A rövidített nap miatt a parti halasztás már nem maradt opció, ezért némi állandósuló szélben és a versenyzők türelmében bíztunk. Több száz szélmérési adat alapján sem tudtunk futamba kezdeni (futamindításhoz ugyanis komolyabb kritériumokat kell figyelembe venni, mint egy elindított futam befejezéséhez), így kevéssel fél kettő után véget vetettünk a várakozásnak.

A rajtvonalnak merőlegesnek kell lennie
Fotó: Szántó Áron

Az eredményeket rendszerint még a vízen, a partra hajózás közben elkészítettük. Kikötés után azonnal nyomtattuk és közzétettük a listákat, majd a kikötőben szervezett fogadásokon vehettünk részt. Esténként közös programokat szerveztünk, amelyek kiváló csapatépítési lehetőséget is nyújtottak a versenyrendezőségben. Jártunk hajóval Gyenesdiáson vacsorázni, jegeskávéztunk Balatongyörökön és jókat beszélgettünk, nevettünk.

Szombati adrenalinbomba
Fotó: Szántó Áron

A szombati nap jó eséllyel emlékezetes marad mindenki számára: a balatoni viszonyok között stabil, erős szélben igazi örömvitorlázást mutatott be a mezőny. A többi esetben pedig utólag is úgy gondolom, hogy sikerült a lehető legtöbbet kihoznunk a körülményekből. Ehhez persze szükség volt egy szuper csapatra, akik folyamatosan segítettek az időszerű döntések meghozatalában és kivitelezésében, nagy köszönet jár nekik. Bízom benne, hogy a résztvevők is elégedettek voltak a munkánkkal, a tapasztalatokat pedig felhasználjuk a jövőbeli események előkészítéséhez. Legközelebb a szeptember végi Országos Bajnokságon találkozunk, de akkor versenybíróként térek vissza.