A másfél évvel ezelőtti, melbourne-i Finn Gold Cup óta a múlt héten bíráskodtam először kiemelt nemzetközi versenyen, ezzel zsinórban a hetedik alkalommal segíthettem a nehézsúlyú osztály világbajnokságának sportszerű lebonyolítását. A közel két hónap múlva kezdődő tokiói olimpia fényében kulcsfontosságú volt Portóban találkozni a most 52 hajót számláló mezőnnyel, hogy júliusra együtt újra felvegyük a tempót.

Repülni mindig is szerettem, a hosszú kihagyás után olyan izgatottsággal készültem az útra, mintha életemben először mennék. Negatív COVID-teszt után gondos pakolás, többszöri átgondolás, nehogy valami kimaradjon. Bízzunk benne, hogy hamarosan újra sokkal könnyebb lesz utazni, a járvány árnyékában még mindig sok apróságra kell figyelnünk.

15 európai ország versenyzett az utolsó kvótáért
Fotó: Robert Deaves

Maga a verseny két szempontból volt igazi mérföldkő: egyrészt a vitorlássport utolsó kvalifikációs eseménye Tokióra, másrészt pedig nagy valószínűséggel a Finn osztály utolsó olyan világbajnoksága, amelyet olimpiai osztályként fut. A fennmaradó egyetlen európai kvótára 15 nemzet (ebből 6-7 igazás esélyes), az egy afrikai kvótára 2 ország pályázott, különösen a verseny végéhez közeledve éles csatákra készültünk. Nem volt kérdés, hogy a próbafutamra mindhárom motorossal vízre szálljunk, hogy szokjuk a körülményeket, a mezőnyt, kicsit visszarázódjunk a bíráskodásba.

A kikötő bejárata és a swellek találkozása
Fotó: Neuza Aires Pereira

A helyszín a Douro folyó óceáni torkolatához közel eső kikötő volt, a pályát a nyílt vízen tűzték ki. Emiatt minden nap ki- és be kellett hajózni a kikötő bejáratán, amely az általában 3-4 méteres óceáni swellek és az időnként jelentős szembeáramlás miatt komoly veszélyt jelentett. A mezőny több alkalommal a kikötői hatóságok engedélyére utalva mozgott: volt olyan nap, amikor a kockázatos visszatérés miatt nem mehettünk vízre, és olyan is, hogy adott időpontra partot kellett érnünk. Nemcsak a hajóknak, de nekünk, a motorosokkal is óvatosan kellett haladnunk, az interferáló hullámok között könnyen lehet borulni. Gyakran erősen változékony körülmények fogadtak bennünket. Erős esőfelhők csavargatták a szelet, a magas és hosszú swelleken többször oldalirányú szélben és hullámzáson kellett helyt állnia a mezőnynek – és nekünk is, ha a tengeribetegségre gondolunk. Érdemes megemlékezni arról, hogy az egyik kihajózásunkkor egy 40-50 csomós tornádó lepett meg minket, szerencsére ezt is biztonsággal kezeltük.

Hullámok mögött
Fotó: Neuza Aires Pereira

A járványügyi megelőző intézkedések tekintetében a szervezők precíz és követekezetes protokollt dolgoztak ki. A parti helyszíneken előírt maszkhasználat, a rendszeres kézfertőtlenítés, a lehetőségekhez képesti távolságtartás (online hirdetőtábla alkalmazása, videokonferenciás csapatvezetői értekezletek), a tágas, jól szellőztethető óvási szobák mind hozzájárultak ahhoz, hogy mindenki biztonságban érezze magát. Az utolsó versenynapon azonban bekövetkezett minden szervező rémálma: az online hirdetőtábla szerverhiba miatt elérhetetlenné vált. Tanulságos volt valós helyzetben megtapasztalni a technikai kiszolgáltatottságot, és azt, hogy mennyire kritikus egy ilyen szolgáltatás megbízható üzemeltetése (redundancia, biztonsági mentés, stb). Ezek hiányában gyorsan újra kellett generálni minden tartalmat a verseny elejétől, a kimaradás nem okozott jelentős fennakadást. Hazaút előtt mindenki szükség szerint kérhetett COVID-tesztet, a mintát a kikötő területén felállított tesztállomáson vették le – ez nagyon kényelmes szolgáltatásnak bizonyult.

Az erős hullámzás precíz menőverezést kívánt meg
Fotó: Robert Deaves

A vízen szerzett szakmai tapasztalataink azon a nehézségen alapultak, hogy a swellek között versenyezve hogyan lehetséges precízen megfigyelni a meghajtással összefüggő tevékenységeket vagy egy-egy hajók közötti szituáció fejlődését. A parton az utolsó napig csendes délutánjaink voltak, akkor viszont egy, az európai kvalifikációt befolyásolni képes óvást (amely aztán érvénytelennek bizonyult) és két, helytelen magatartásra vonatkozó jelentést kaptunk. Kettő, a nehéz időjárási körülmények miatt feldúlt versenyző a célvonalon áthaladva sértő véleménnyel illette a versenyrendezőség tevékenységét. A versenyvezető mindkét esetről jelentést készített, mi pedig 69. szabály szerinti tárgyalást hívtunk össze, amelyek figyelmeztetéssel zárultak.

Séta Portóban

A portugálok tökéletes vendéglátását élveztük, a verseny társasági szempontból is kiváló volt. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy régen voltunk így közösségben, üdítő szabadságérzés volt például újra étteremben vacsorázni. Több hotel továbbra is zárva tart Portóban, ezért egy nyolcszobás apartmant foglaltak nekünk, ahol mindenki magányosan elvonulhatott, de két nagy közösségi tér is rendelkezésre állt – itt reggeliztünk és vacsoráztunk. Az ételt általában tálalásra készen kaptuk, egyik este azonban helyben főzött a szakács nekünk. Két sétát is tettünk a városban, portói pincelátogatáshoz, borkóstolóhoz és tapas ebédhez is volt szerencsénk. Meglátogattuk ezen kívül a 7g specialty kávépörkölőt is, ahol első látogatásunk után törzsvendég lettem, annyi kávét hoztam el itthoni barátaimnak. Egyik kollégám pedig meglepte magát egy örlővel és egy Aeropress Góval, vele kávés workshopot tartottunk aztán az apartmanban. Ezek az élmények igazi csapattá kovácsoltak bennünket, és emlékezetessé teszik a Portóban töltött hetünket.

Filterkávé és a megunhatatlan pastel de nata

A hazaút újra Amszterdamon keresztül vezetett. A gyenge látási viszonyok és a repülőtéri karbantartási munkák miatt az érkező gépünket átirányították Lisszabonba, és nagyjából háromórás késéssel tudott átrepülni értünk. A kis izgalom után innentől már minden flottul zajlott hazáig.

Szabadság, széles mosoly
Fotó: Robert Deaves

Jól esett a kis szabadság és visszatérni abba az egészséges nemzetközi környezetbe, ahol a virtuális kapcsolattartás után újra személyesen végezhettünk szakmai tevékenységet. Nagyon hálás vagyok ezért a hétért, úgy érzem, hogy sikerült újra felvennem a tempót a mezőnnyel, ezzel egy újabb lépést tettem a Tokió felé vezető úton, ahol a Finn osztály vezető versenybírójaként fogok szerepelni.