Azonnal az év egyik csúcspontjával kezdtem a nyarat: június első teljes hetében az olimpiai versenyszámok világkupa-sorozatának döntő versenyén bíráskodtam a franciaországi Marseille-ben. A 2024-es olimpiai vitorlásversenyek kikötője kiválóan vizsgázott. A kompakt helyszínen a szkiffek kivételével az összes osztály válogatott mezőnyei felvonultak, hogy ideális versenykörnyezetben mérhessék össze képességeiket, a hét végén pedig szinte teljes program után ünnepelték a 2018. év bajnokait.

A Világkupadöntő az olimpiai osztályok évenkénti csúcseseménye
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

A világkupa-sorozattal a World Sailing célja, hogy az olimpia mellett az ott résztvevő osztályok és versenyzőik számára egy azzal párhuzamos, de évenként megrendezésre kerülő versenyt bonyolítson, így a vitorlázók több különböző nívós eredményt tűzhetnek ki célul. A két csúcsesemény egymásra nincs közvetlen hatással, azaz például a világkupán megszerzett eredményekkel nem lehet olimpiai kvalifikációt szerezni. Az újraszabott világkupa-sorozatban először két éve, a weymouthi fordulón vettem részt a 2012. évi londoni olimpia helyszínén. A tavalyi évben is kaptam meghívást az akkor Santanderben megrendezett döntőre, de sajnos munkahelyi kötelezettségeim miatt azt nem tudtam teljesíteni. Idén újra kaptam meghívást, és végre nem maradt akadálya, hogy elutazhassak a döntőre.

Kilátás a kedvenc vészkijárati ülőhelyemről

Budapestről egyelőre csak átszállással lehet repülni Marseille-be, viszont praktikusnak tűnő csatlakozási lehetőségek adottak akár Münchenen vagy Frankfurton keresztül. Odafelé előbbi mellett döntöttem, ahol egy kis késésnek és egy távoli átszálló kapunak hála, a müncheni repülőtéren letudtam a napi futóedzésemet. Estére már a hotelbe értem, és már ott lévő kollégákhoz csatlakozva, négyen vacsoráztunk együtt.

Modern hirdetőtábla
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

Az első teljes napom a verseny szempontjából még csak a -1. nap volt, amelyen délelőtt elsétáltunk a kikötőbe, megismerkedtünk a környezettel és a rendelkezésre álló létesítményekkel, felszereléssel. Kiváló hajókat biztosítottak számunkra, és az irodai környezetre sem lehetett panasz. Tágas iroda és kellő számú óvási szoba állt rendelkezésre, a gyors internetkapcsolattal nem volt probléma. Különösen fontos volt ez abból a szempontból, hogy a teljes versenyadminisztrációt online rendszerben végeztük, ahol a folyamatok is összefutottak a versenyrendezőség, a versenybíróság és a hivatalos hirdetőtábla között. A fizikai hirdetőtábla egy részét egyébként TV kijelzőkkel valósították meg, ahol folyamatosan követhetők voltak az aktuális eredmények és tárgyalások.

Marseille fentről

Az akklimatizációt egy rövid városnéző sétával folytattuk. Marina, a görög versenyrendező barátom csatlakozott hozzám. Busszal jutottunk be a régi kikötőt övező városközpontba, ahol nem maradhatott ki egy specialty kávézó felkutatása, aztán meglátogattuk a Notre-Dame de la Garde székesegyházat a hegy tetején. A túránkat egy ebéddel zártuk, és a kikötőbe visszatérve csatlakoztunk a csapat többi tagjához vacsorára.

Sokszínű versenybírói csapatunk
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

A hétfői nulladik napra már felállt a teljes, tizenhárom tagú versenybírói csapatunk. A változatosságot igazolja, hogy tizenkét különböző nemzetből érkeztük öt különböző kontinensről. Az első megbeszélésünkön egyeztettük irányelveinket, felosztottuk a feladatokat, majd azonnal munkához is láttunk. Egy orvoslati kérelmet nyújtottak be, amiben kifogásolták, hogy a rendező szervezet visszautasította egy Nacra17 nevezését. A kormányos eredeti legénysége még tavaly lesérült, majd az újabb legénység egy tavaszi versenyen sérült meg. Ezt követően egy eltérő nemzetiségű legénységgel szeretett volna nevezni a kormányos, amit csak megfelelő engedély megszerzése esetén engednek meg a szabályok. Ez alapján nem tudtunk orvoslatot adni, és hajó nem vehetett részt a versenyben. A délutáni csapatvezetői értekezleten bemutatkoztak a verseny kulcsszereplői, majd hivatalosan is megnyitották az eseményt.

Vadonatúj élmény: foiling Nacra17
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

Az elmúlt években szerzett tapasztalataim és az aarhus-i világbajnokságon esedékes kinevezésem miatt ezen a versenyen is a Finn osztály vezető versenybírója voltam. A pályabeosztásoknak köszönhetően ezúttal a Nacra17-tel járó koordináció is az én feladatom volt, ami azért volt igazán különleges, mert az első versenynapon láttam először élőben foiling Nacra17-eket. A két osztály osztott programban versenyzett, így a nap elején a klasszikus Finn osztállyal, a nap második felében pedig a nagy teljesítményű katamaránokkal voltunk. A két etap közötti rövid szünet miatt gyors átállásra volt szükség a merőben különböző pozicionálási stratégiákat megkívánó hajók között. A versenybíróságban napról-napra osztottuk meg tapasztalatainkat egymással, így igyekeztünk a csapatban is gyorsan tanulni, fejlődni. Kiváló fórumot biztosított erre az úgynevezett “judge university”, amely egy rendszeres informális beszélgetést jelentett a reggeli értekezletek előtt. A naponta változó témákat alkalmanként különböző kollégák moderálták, és megvitattuk egymás nézőpontjait, élményeit.

Laser Radialok árnyékában
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

A Finn mellett lehetőségem adódott a többi egyszemélyes osztály versenyeit is megnézni, így egy intenzív napot tölthettem el a másik kedvenc környezetemben, a Laser és a Laser Radial futamain. A mezőnyök színvonalát mutatja, hogy a teljes hét alatt az összes osztályban összesen tíz sárga zászlós büntetést adtunk. Köszönhető ez egyrészt a kellő erőforrásnak, azaz hogy minden futamot kellően le tudtunk fedni, valamint hogy a résztvevők nagyon precíz, kifinomult technikával vezetik a hajóikat. A hét közepén egy esős nap okozott csak csorbulást a programban, amikor nem sikerült futamokat tartani. A hátralévő napok azonban ragyogó napsütéssel és közepes erősségű széllel további nagyszerű lehetőséget biztosítottak a versenyzésre. Ekkor javarészt a Finn osztályhoz tértem vissza, és röviden megtekintettem a 470-eket is, amikor velünk versenyeztek egy pályán a nehézsúlyú férfiak.

A nehézsúlyú férfiak osztálya, a Finn
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

A napi két-három tárgyalást rendszerint két párhuzamos panellel bonyolítottuk. Egy ilyen szintű versenyen megszokott, hogy a versenyzőket a csapatok szabálytanácsadó specialistáik készítik fel és ők is részt vesznek megfigyelőként a tárgyalásokon. Különös gondosságot fordítottunk az eljárások helyességére és az összeférhetetlenségek (de még az azonos nemzetiségek) teljes kizárására is. Korábban az idei évben rövid ideig tesztelték, hogy a támogató hajók számára várakozó zónákat jelöltek ki a rajtvonalak alatt, de ezt az edzők (és mások) nem megfelelő bánásmódnak tartották. A döntő versenyen nem jelöltek ki várakozó területeket, viszont az edzői közösség támogatásával kérték, hogy aktívabban járjunk el, ha a szabályokat valaki megsérti. Négy esetben hívtunk össze tárgyalást támogató személyek szabálysértéseivel kapcsolatban. Mind a négy esetben tiltott helyen tartózkodtak az érintett támogató hajók, a büntetés pedig rendszerint az volt, hogy a következő versenynapon a szabályt sértő támogató személy nem szállhatott vízre.

Laser éremfutam rajtja madártávlatból
Fotó: Tomas Moya / Sailing Energy / World Sailing

Az utolsó két napon került sor az éremfutamokra, amelyek a hagyományos modell szerint az addig tíz legeredményesebb hajó számára voltak nyitottak, az itt elért pontszámok dupla súllyal, nem kiejthetően számítottak a végeredménybe. Szombaton a nagy teljesítményű hajók és a szörfök, vasárnap pedig a többiek futottak éremfutamot. A csapatunk hosszan készült az ezeken aktuális közvetlen bíráskodásra, hogy egységesen lépjünk fel futamokon belül és futamokon átívelően is. Utóbbit elsősorban azért tűztük ki célul, mert az összes éremfutamról élő streames közvetítést adtak a World Sailing YouTube csatornáján. A műsorban vegyesen használtak hajón lévő stabilizátoros kamerát, fedélzeti kamerákat, parton elhelyezett kamerákat és drónképeket. Analitikában ezeket egészítették ki a nyomkövetésből származó távolság- és sebességinformációk, valamint az ebből képzett animációk. A profilomnak megfelelően az egyszemélyes osztályok éremfutamainak döntőbírói csapatában vettem részt, így sorban a Laser, a Laser Radial és a Finn versenyzőket láttam. Kétségkívül az első futam okozta a legtöbb izgalmat, itt versenyeztek a résztvevők a legdinamikusabban: konkrétan célfotó döntötte el a végső győztest.

Profi médiakörnyezet
Fotó: Pedro Martinez / Sailing Energy / World Sailing

A délutáni partot érést követően gyorsan pakoltam, majd még az aznapi hazatérés reményében indultam el a repülőtérre. Ott értesültünk arról, hogy a marseille-i légiirányítók sztrájkja miatt késve fogunk indulni Frankfurt felé. A két és fél órás késés következménye volt, hogy a csatlakozásomat természetesen lekéstem, ami a napi utolsó Budapest felé tartó járat lett volna. Így Frankfurtban ragadtam éjszakára, de legalább hétfőn reggel repülővel mehettem munkába…

Egyik természetes életközösségemben #bencestyle

Összefoglalómban remélem, sikerült érzékeltetnem, hogy milyen tartalmas és tanulságos héten vagyok túl. Ezek az események általában kevés szórakozást tartalmaznak, és sok odafigyelést, elkötelezettséget igényelnek. Mindezt ezúttal szokatlanul oldott hangulatban sikerült megvalósítani. Előremutató beszélgetéseket folytattunk kollégákkal, edzőkkel és vitorlázókkal, a folyamatos tapasztalatcsere pedig mindenki tanulását, fejlődését segítette. A munkámból fakadóan részletesen megfigyeltem a verseny médiakörnyezetét, amelyről magabiztosan állíthatom, hogy rengeteg már régóta jól közvetíthető sportág szintjére sikerült emelni a vitorlázást.

Az ilyen versenyeken tudok igazán kibontakozni… Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a hétnek és ennek a csapatnak. Hasznos felkészülési állomás volt Aarhusra, az augusztus eleji összevont olimpiai világbajnokságra, ahol a tokiói kvóták kétötöde talál majd gazdára.