Az utánpótlás bajnokságok klasszikus időpontja a szünidő utolsó heteire esik, így rendezte az augusztusi hosszú hétvégén a Balatoni Yacht Club az Optimist osztály 2020. évi Országos Bajnokságát. A külföldi versenyszezon csonkasága miatt közel azonos feltételekkel készült a majdnem 150 hajót számláló mezőny az ötnapos versenyre. A gyerekek az igencsak hosszúra nyúlt versenynapokon kiválóra vizsgáztak türelemből és kitartásból, mi versenybíróként pedig a sportszerűség szempontjából biztosítottuk ehhez a játékteret.

Hatan bíráskodtunk az Optimist Bajnokságon
Fotó: Cserta Gábor

Idén sejtettük először, hogy a növekvő létszám alapján akár három flottában versenyezhetnek a résztvevők, ezért az MVSZ a vezetésemmel egy hattagú óvási bizottságot jelölt ki az eseményre. A vízi feladataink ellátásához három kiváló motorost kaptunk, a parti irodán viszont osztoznunk kellett a versenyrendezőséggel, ami mindkét fél megértését követelte. Az előkészületeink oroszlánrészét online végeztük, a verseny előtti hetekben leveleztünk, dokumentumokat osztottunk meg egymással, online hirdetőtáblát készítettünk, az első megbeszélésünket pedig videokonferencián tartottuk. Habár utoljára két éve volt bőséges feladatom az Optimist bajnokság szervezésében, a verseny szabályainak vonatkozásában örömmel tapasztaltam, hogy a szervezők évről-évre azokból a dokumentumokból táplálkoznak, amiket akkor megalkottunk. Ez nyilván kényelmes megoldás, de inkább abban bízom, hogy ezzel szakmailag széles körben elfogadott munkát sikerült akkor végezni, most pedig nyilván a saját csapatom felkészítését is megkönnyítette ez.

A teljes mezőny két flottában versenyzett, így minden futamhoz két rajt volt szükséges
Fotó: Cserta Gábor

A bajnokság kvalifikációs és döntő sorozatokból állt, ez a felosztás határozta meg a vízi pozicionálási stratégiánkat is. A kvalifkációs sorozat legfontosabb alapelve, hogy a különböző flották ugyanolyan szolgáltatást kapjanak, így egyenlő esélyek mellett küzdhessenek a döntő sorozat besorolásáért. Ennek megvalósítása céljából mindkét flottához futamonként egy-egy motorost rendeltünk, a harmadik motoros pedig a futamok közben felváltva segített be az egyik, majd a másik mezőny lefedésébe. A helyezkedési sémánkban külön figyelmet fordítottunk a hullámkeltés minimalizálására, így a flottákon áthajózást zónás pozicionálással váltottuk ki. A döntőre megváltozott az élet: innentől az aranycsoportot fixen kettő, az ezüstcsoportot pedig egy hajóval kísértük. A 42. szabály bíráskodása mellett maradt lehetőségünk a bójakerüléseket is megfigyelni, ahol számos önkéntes büntetésvállalásnak voltunk szemtanúi. A meghajtás szempontjából a szabálysértések túlnyomó része a rajt környéki helyezkedésből származott, ezen kívül a pumpálás (akár testtel, akár sottal) volt a büntetések fő kiváltója.

Fegyelmezett, szabálykövető bójakerüléseket láttunk
Fotó: Cserta Gábor

Tárgyalások tekintetében vékony héten vagyunk túl: mindössze egy olyan óvásra került sor, ahol az óvott fél nem képviseltette magát. A tárgyalások alacsony számának magyarázatai között két fő tényezőt azonosítottunk: a hajók közötti konfliktusok jelentős része a büntetésvállalásoknak köszönhetően megoldódott a vízen, valamint a versenynapok többször is rendkívül hosszúra nyúltak (több alkalommal is túlléptük a mágikus hat órát a vízen), amely végére a résztvevők túl fáradtak lehettek még tárgyalásokkal is foglalkozni. Mindemellett felkészültünk az egyeztető eljárások lehetőségére, és készen álltunk arra is, hogy a nagy nemzetközi versenyeken alkalmazott “hatékony tárgyalások” koncepcióját kipróbáljuk.

A versenybírók napi rotációjának nagy szerepe van a tapasztalatcserében
Fotó: Cserta Gábor

Az óvási bizottság összetétele sok szempontból nagyon vegyes volt, izgalmas kihívásként éltem meg, ahogy csapattá fejlődtünk. A visszajelzések alapján úgy gondolom, hogy mindenki számára sikerült hasznos és érdekes feladatokat találnunk, és szükség szerint segítettük egymás munkáját. Szerencsések vagyunk, hogy minden versenynapon tudtak futamot tartani, így minden versenybírónak lehetősége volt egyszer mindenki mással vízre szállni. A napi rotáció célja a fair ítélkezés biztosítása mellett a belső tapasztalatcsere elősegítése, a másik oldalon viszont kihívásként jelentkezik az egységes bíráskodás fenntartása. Ennek egyengetése céljából a parton naponta kétszer, a vízen pedig minden futamot követően találkoztunk, és megvitattuk a látottakat. A motorosonkénti sárga zászlók számának csekély szórásából arra következtettünk, hogy jól teljesítettünk ebben. A sok koncentrációt igénylő munka mellett örömteli, hogy a jókedv és a viccelődés sem maradt ki a mindennapokból – ilyen jó hangulatú versenybíróságokat kívánok mindenkinek.

Az edzők többsége példamutatóan követi a szabályokat
Fotó: Cserta Gábor

A mögöttünk lévő évek tendenciája, hogy egyre több versenyzőkhöz kapcsolódó érdeklődő kíváncsi a vízen a vitorlásversenyekre. A versenyszabályok ezért foglalkoznak a támogató személyekkel, amelyek közé elsősorban az edzők és a szülők tartoznak. Az edzők szabálykövetése folyamatosan javul, az időnkénti figyelmeztetések egyszer sem fordultak át formális jelentésekbe és tárgyalásokba. Egyre többen belátják, hogy a pályától való távolságtartási szabályok a sportszerű versenyzést, az előírások másik csomagja pedig a biztonságos eseményeket támogatják. A tapasztalat alapján egyre több szülő is látogatja a versenyeket a vízen, ők lesznek a következő célcsoport abban, hogy a versenyzőkön és edzőiken keresztünk megismerjék és kövessék az előírásokat.

A változékony körülményekben az egyik legnehezebb rendezői feladat a rajtvonalak pontos kitűzése
Fotó: Cserta Gábor

Jelentős hiányérzetem egy területen maradt csak, ez pedig a verseny lebonyolításáért felelős testületek közötti kommunikáció. Az első négy, de különösen a negyedik versenynapon a versenyrendezőségnek rendkívül nehéz időjárási körülmények között kellett helytállnia. Hiszek abban a szemléletben, hogy a különböző bizottságok (versenyrendezőség, óvási bizottság, technikai bizottság) függetlenségük megőrzése mellett egy nagy csapatként működnek együtt azért, hogy a versenyzőknek a lehető legjobb élményt nyújthassák. Bőséges tartalék maradt abban, hogy a versenyrendezőség jobban támaszkodhatott volna a versenybírói megfigyelésekre, hiszen három motorossal fedtük le minden futamban a pályát, és arra számítottam, hogy a napok végére összegyűjtött segítő szándékú észrevételeink is jobban meghallgatásra találnak.

Értük, nekik – a győztesek ünneplése
Fotó: Cserta Gábor

Érdemes volt azonban kitartani, az ötödik versenynap gyönyörű vitorlázóidővel ajándékozott meg mindannyiunkat. A stabil délnyugatiban egymás után pörögtek a futamok, amelyekben szuper hajóvezetési technikákat és precíz, olykor vérre menő fordulócsatákat láttunk. Gratulálok minden résztvevőnek az energia ügyes beosztásához, a véghajrához, a helyezésekhez, emelett pedig nagy köszönet illet mindenkit, aki valamilyen módon segítette a versenyzők felkészülését – tartalmas és tanulságos bajnokságot zártunk.