Március 7-én Balatonfüreden találkoztak a Magyar Vitorlás Szövetség versenybírói, hogy aktuális ismeretekkel felvértezve vághassanak neki a 2020. évi vitorlásszezonnak. A továbbképzésen a Versenybíró Bizottság vezetőjeként rövid beszámolót tartottam, majd a résztvevők csoportmunkában oldottak meg vegyes kihívásokat. A feszes menetrendet a vízi bíráskodással kapcsolatos fórumbeszélgetés és a nemzetközi vizeken járt kollégák beszámolói tették könnyedebbé.

Továbbképzés – idén csak versenybíróknak, csak bíráskodásról
Fotó: Szántó Áron

Szakítva az elmúlt hét év sorozatával, 2012 után idén újra versenyrendezők nélkül, csak versenybíróknak tartottunk továbbképzést. Ebből következően csak egy alkalmat tudtunk meghirdetni, a lehetséges helyszínek közül pedig a balatonfüredi Hotel Margarétára esett a választás. A továbbképzés tervezéséhez az elmúlt években a résztvevőktől gyűjtött visszajelzéseket vettük alapul. Az így megváltozott környezet némi kötöttség mellett sok szabadságot biztosított, ezek előnyeit igyekeztünk a legjobban kiaknázni.

Büszkék vagyunk az aktív versenybírói közösségre
Fotó: Szántó Áron

Délelőtti bizottsági beszámolónkban ismertettem a tavalyi év tapasztalatait és a soron következő szakmai terveket. Örömmel összegeztem, hogy a 107 minősített versenybírónk egyharmada hölgy, és a közösség korfája alapján is nyugodtak lehetünk a fiatalos utánpótlást tekintve. A 2018-2019-es benyomásokat áttekintve bizakodva beszéltem az óvási bizottságok kijelölési programjáról. Az előző két évben igazolt tapasztalatok alapján a szövetség idéntől stabilan személyes és ideiglenes használatú felszerelésekkel látja el a kiemelt versenyeken közreműködő versenybírókat. Az így kiosztásra kerülő egyenruha az egységes megjelenést, a versenyről-versenyre utazó mentőmellények és rádiók pedig a szakemberek biztonságát szolgálják. A versenyek tapasztalatai mellett szó esett az adminisztratív háttérfeladatokról és a nemzetközi vizek felé kacsingató versenybírók lehetőségeiről is. A Versenybíró Bizottság számára az idei év nagy vállalkozása a 2021-2024. évekre érvényes versenyszabályok fordítása lesz, a folyamatosan jelentkező feladataink mellett pedig újabb képzéseket tervezünk.

Egy-egy poén jól oldja a döntéshelyzetek körüli stresszt
Fotó: Szántó Áron

A továbbképzés magját az óvási bizottság méretű csoportokban megoldandó vegyes kihívások jelentették. A résztvevőket a tapasztalatuk alapján vegyes panelekbe soroltuk, hogy miközben újabb kollégákkal ismerkedhetnek meg, így segítsék kölcsönösen egymás fejlődését. A kihívások hazai és nemzetközi esetek inspirációi alapján változatos témákat öleltek fel, így például döntést kellett hozni korai rajttal kapcsolatos orvoslatban, helytelen magatartással kapcsolatos jelentésről, támogató személy szabálysértéséről szóló esetben vagy sok változót tartalmazó hajók közötti találkozási helyzetekben. Elsőként a panelek alapvetően a nekik kiosztott feladaton dolgoztak, majd a programpont második felében az összes résztvevő közösen vitatta meg a megoldásokat. A különböző eshetőségek megfontolása megkívánta, hogy a versenybírók nyitott elmével közelítsék meg a kihívásokat és aktívan képviseljék az álláspontjukat – csakúgy, mint élesben, egy-egy tárgyalás során. A feladatok gyakoroltatták a versenyszabályokon kívüli források (például a Case Book vagy a versenybírói irányelvek) használatát is.

“Nem szoktunk pumpálni, szabályosan szeretünk vitorlázni.”
Fotó: Szántó Áron

A helyszíni közös ebéd jó lehetőséget biztosított az ismerkedésre, kapcsolatépítésre, majd pihenésképp a vízi bíráskodás és a 42. szabály megítélése került porondra. A szokásos esetelemzős előadás helyett könnyed fórumbeszélgetéssel készültünk, amelyben a versenyző, edző és versenybíró háromszögét vonultattuk fel. Hiszek abban, hogy a versenyeken is résztvevő különböző szereplők párbeszéde képes mindenki számára élvezetesebbé tenni az eseményeket, ezért kerestem meg beszélgetőtársaknak Hodács Attila Optimist edzőt és Nagy Bendegúz Laser 4.7 Európa Kupa sorozat győztes versenyzőt – nem győzöm ismételni, hogy mennyire hálás vagyok, hogy elfogadták a felkérést. Molnár Csaba moderátor és a közönség nem untatott bennünket kérdéseivel: szó esett többek között az egymással szemben támasztott elvárásokról, az egyéni felkészülésről, valamint a hazai és a nemzetközi viszonyok összevetéséről. Attila és Bende is megerősítette, hogy Magyarország jó úton jár, egyre felkészültebbek a versenybírók, és fontosnak tartják, hogy önmagukhoz hasonlóan felkészültségük naprakészen tartása céljából folyamatosan képezzék magukat és egymást. A versenyzői és edzői, szülői elvárások a versenyírókkal szemben is rendkívül magasak, ezért elkerülhetetlen volt a döntésekkel kapcsolatos felelősség kiemelése. És persze az emberi tényező is elvitathatatlanul része a játéknak, legyen az akár az egyes versenybírók stílusában felfedezett különbség vagy egy-egy érzelmekkel teli versenyzői megnyilvánulás.

Fotó: Szántó Áron

A tartalmas nap zárásaként Böröcz Berta, Kárpáti Bence és Szalontai Tamás számoltak be tavalyi külföldi versenyeken szerzett élményeikről. Az esetbemutatások mellett e rövid prezentációk célja, hogy a külföld felé tekintő versenybíróknak közvetlen inspirációt adjanak és hogy a hazai közönség is megismerhessen itthon szokatlan versenyformákat, koncepciókat.

Fotó: Szántó Áron

Bizottságvezetőként és versenybíróként is szuperül éreztem magam szombaton! Öröm volt látni, hogy a 44 résztvevő között nemcsak versenybírók, de a sport más területéről, így edzők közül is érkezett érdeklődő. Bízom benne, hogy a vízi bíráskodással megkezdett párbeszédet az itteni program tükörképeként az edzők egy következő konferenciáján folytathatjuk, a kihívások megoldásakor a szakemberek közös aktivitásával pedig mindannyian olyan hasznos tudással gyarapodtunk, amely segíteni fog bennünket a következő versenyeken.